Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)

1984-06-01 / 3. szám

övét viselt, melyen ott függött a “tengeri koldusok” jellegzetes figyeletje. Kevés idővel ezelőtt kemény pörölyütésként érte őt a Szent Bertalan éjszakai kegyetlen mészárlásnak lesújtó híre, az embertelen állatiasságnak hihetetlen példája. Egyetlen reménysége most Coligny hugenottáira szorítkozott. Utána másik hatalmas pörölyütés érte, a Mookerheyde-i csata elvesztésében, ahol saját két testvére, Lewis és Henry megöletett a sok áldozat között. Lewis testvére valóságos jobbkeze és bajnoktársa volt a harci tervek irányításában. Lesújt-e a pöröly mégegyszer újra? Elvész-e most még Leyden is? Ha igen, Leyden elestével minden elvész, amiért élt és harcolt példátlan hősiességgel mindeddig.

Habár mindezek súlyosan nehezedtek szívére, ez a szív mégis törhetetlen hittel és lángoló reménységgel volt telítve. Önmagát és szent ügyét ő már régen Isten kezébe helyezte el, önmagánál és minden emberi erőnél hatalmasabb volt az Isten. Benne bízott ő rendíthetetlen bizalommal. És most és itt, tudván, hogy minden Isten kezében van, ez az Isten elhagyhatná őt, amikor az ügy Isten ügye volt éppúgy, mint az övé és népéé?

Villers lelkipásztor, a fejedelem bizalmas barátja, fenn a szószéken fekete palástjába öltözötten mennydörögte erős meggyőződéssel: “Tizenkét éve annak, hogy Fülöp királynak átnyújtottuk hazánk református egyházának hitvallását. Kísérő írásban ezt írtuk a királynak: Inkább ajánljuk oda hátainkat a vesszőütésekre, nyelveinket a késsel való kivágásra, szájainkat a szájkosárral való betömésre, és egész testünket a máglya tüzére, mintsem, hogy megtagadjuk ennek a hitvallásnak igazságát. "

“És azóta férfiak, nők, gyermekek a megvesszőzés büntetését szenvedték el csak azért, mert otthonaikban lélekben és igazságban imádták az Lírat, sok százaknak a nyelve kivágattatott tövestől azért, mert Mária és a szentek helyett Istent imádták, ezreknek a szája szájkosárral tömetett be azért, mert nem voltak hajlandók részt venni a misén, ezrek ezrek után égettettek meg elevenen a máglya füzében azért, mert nem térdeltek le az ostya előtt. "

A gyülekezet látható megrendüld—

léssel hallgatta a beszédet. Az asszonyok hangos sírásban törtek ki. Hiszen alig volt egyetlen egy is a gyülekezetben, akinek szerettét ki ne végezte volna a szörnyűséges spanyol inkvizíció. Számukra a beszéd nem a múlt eseményeinek beszámolója volt, hanem az élő jelen szörnyű valósága.

“A mi napjaink a véget nem érő áldozatnak a napjai! Égő tüzek füstölgő lángjai naponkénti jelenséggel Németalföldünk minden falujában. Halottas harangjaink kongása óránként zúg végig hosszú esztendők óta egész hazánk földjén. ”

(Alva herceg embererők feletti ígérete, mit tébolyodott módon mesterének “őrült” Fülöp királynak tett, rettenetes valóságnak bizonyult. A vérpatak folyt egész Németalföld földjén keresztül azért, hogy egy jard mélységű arany-patak hullámzása elérje a szomjas spanyol királyi udvart. Amerika új földjéről ugyanoda folyó két yard mélységű arany-patak nem bizonyult elegendőnek arra, hogy Fülöpnek a protestantizmus kiirtására indított féktelen és kegyetlen tervének költségeit fedezze.)

“Hitvallásunk iránti hűségünk megállta a helyét”, folytatta a szószéken Villers pásztori beszédét. “Az, aki azzal dicsekedett, hogy “vasból öntött” embereket szelídített meg, minket, akiket “vajból készített” embereknek nevezett, nem tudott megtörni. íme, kilenc hónapja annak, hogy a király visszaparancsolta Spanyolországba. ”

Azután a hitvallás szavait idézte mély meggyőződés szavaival és így folytatta: “Az anyaszentegyházat Isten oltalmazza az egész világnak ostromló dühe ellenében. Néha egy időre kicsinynek bizonyul, és az emberek szemében semmivé alacsonyul. De az Úr miként Ahab vészes uralkodása idején, kiválasztott magának hétezer olyan embert, akiknek a térde nem hajolt meg Baal bálványistensége előtt."

Ahitatos mélység sugárzott végig a prédikátor arcán, amint Guido de Brés lelkipásztor szavait olvasta, aki azóta vérével pecsételte meg hitét mártírhalálban azzal a 18 600 áldozattal együtt, akiket Alva hat éven át tartó vérengző kivégzéseivel megölt.

"A mi nagy Lewis gróf hősünk, ki csak néhány hónappal ezelőtt a Mookerheyde csatatéren adta életét áldozatul szabadságunkért, mondotta volt hitünkről, hogy a "vallás

REFORMÁTUSOK LAPJA

mélységes érzés az emberek szívében, mit erőszak sohasem tud kitépni onnan. ”

“Vallásunk a legdrágább minden emberi ösztönök között. Mi a mi hitünkért utolsó csepp vérünk kiomlásáig harcolni fogunk! Leyden akár elesik, akár nem, mi hollandusok és zealandiek utolsó emberünk elvesztéig folytatjuk a tusát, mindaddig, amíg “Nemzetünk Atyja” feltételei egészükben valósággá lesznek mindannyiunk számára. ”

Úgy hangzott ez, mint ünnepélyes eskütétel és visszhangzott az egész gyülekezet minden egyesének a szívében. A fejedelem hármas követelménye élesebben élt itt minden szívben, mintha kőbe vésetett volna.

“És most, ebben a válságos órában, mikor a reménység oly sok szívben eltűnőben van, hadd idézem számotokra “Nemzetünk Atyjának” szavait, akinek hite az Úrban mindig rendíthetetlen maradt: “Mikor ezeknek az elnyomott keresztyén hívőknek az ügyét kezembe vettem, hogy őket megvédelmezzem, a legmagasabb hatalmassággal, a Seregek Urával kötöttem szövetséget. O meg tud minket szabadítani, ha úgy akarja. Most, ebben a szörnyű órában, félelem és aggodalom idején, a Seregek Urának a kezében vagyunk! O képes arra, hogy küldjön mentségünkre nyugatról fújó szélvihart, és hullámok áradását javunkra, ha O úgy' akarja! "

Majd kezébe ragadta a hitvallás szövegét és felemelt hangon ejtett ki minden szót. amint a Heidelbergi Kátére alapított szavakat idézte: "... semmi sem érhet bennünket véletlenül, hanem csak a mi legkegyelmesebb Mennyei Atyánk akaratán keresztül, ki atyai gondviseléssel őrködik felettünk és összes teremtményein. hogy fejüknek egyetlen hajszála sem szenvedhet sérelmet és még egy veréb sem eshet le a földre az Atya akarata nélkül, akiben mi teljességgel bízunk. Ő úgy korlátozza még a Sátánt is és minden ellenségünket. hogy az O akarata és engedelmezése nélkül nékünk ártalmat nem okozhatnak."

Ebben a pillanatban a nagy templomajtó hirtelen feltárult és egy fénylő mellvassal vértezett testőrtiszt rohanva lépett be a templomba. Gyors, ideges léptekkel vonult végig a középsoron a fejedelem padjáig és írást nyújtott át a kezében.

CALVIN SYNOD HERALD