Calvin Synod Herald, 1982 (82. évfolyam, 1-6. szám)
1982-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA Molnár Mária levele Közli: Dr. Harangi László Molnár Mária misszionáriusnő levele, melyet itt közlünk, Újhelyi Mihály igazgató tanitó hagyatékából került elő Törökszentmiklóson. Szabó Dániel debreceni lelkipásztor, tb. esperes adta át nekem az elmúlt év nyarán a fényképpel együtt. Tudjuk, hogy ez az alázatos és áldozatos szívű hittérítő az új guneai Manus szigetcsoport Pitilu szigetén dolgozott a pápuák között a két világháború között. 1935—36-ban hazalátogatott Magyarországra és sok helyen, így Törökszentmiklóson is tartott előadást hittérítő munkájáról. Visszatérve missziói területére a második világháború alatt a japánok elhurcolták és mártíromságot szenvedett. Előkerült levelének közlése legyen bizonyságul arra, hogy nem felejtettük el Krisztus parancsát követő munkáját. Íme a levél: Kedves Testvéreim! Végre hozzájutok, hogy Törökszentmiklósi is felkereshetem levelemmel és ezúton mondjak köszönetét a sok, sok kedvességért, amit Jusztinka útján juttattak hozzám még Pesten, a szép ruhának valók és a sok szép játék a kis Pista részére. Minden nagy örömöt szerzett neki, a kisteknőben mossa mindig a kis kezét és arra a kis barátjára gondol, aki azt neki ajándékozta, még az imájába is belefoglalja azokat a kedves gyermekeket, akik néki annyi mindent küldtek. De én is nagyon szívesen gondolok az ott töltött rövid időre, pedig hideg miatt alig láttam valamit Törökszentmiklósból, mégis gyakran oda száll a gondolatom. Az ember megérzi, ha valahol igazi szeretettel vannak iránta és remélem, hogy nem feledkezünk meg egymást hordozni az Úr előtt sem. József nagyon megörült a nagy könyvnek, még napközben is elővette és nézegette, simogatta és egyre azt kérdezte, hogy mit írjon bele? Mondtam neki, hogy ő mindig a Biblia szövegét szerette volna egy nagy könyvbe írni, hát most meg is kezdte és csaknem minden nap ír bele, most a Máté Evangéliumát írja. Ide mellékelem az ő levelét is a fordítással, sok hibát ejtett benne, de mostanában nagyon el van foglalva napközben és így este írta és akkor a szúnyogok is zavarják. Isten kegyelméből ismét beleéltem magam az itteni életbe és mintha nem is lettem volna távol, úgy elmosódott az otthoniét, mintha csak egy álom lett volna, de jó ha jön egy levél ami emlékeztet azokra a kedves arcokra, akiket megismerhettem. Már több örömben is volt részem mióta visszajöttem, de volt szomorúságom is. Ebben az évben egy nagyon kedves hálaadó ünnepélyt rendeztünk (az elsőt itt Pitilun) és mindenki hozott a maga szegénységéből valamit. Voltak szép csigák, gyöngykagylók, fűkötények, fazék, tál, gyöngyövek, stb. Ezeket eladtuk és bejött 40 shilling, amit most felhasználunk egy új templom építésére, veszünk rajta cementet oszlopoknak, hogy a fehér hangyák ne tudják olyan hamar tönkre tenni. Beteg is voltam a múlt hónapban és akkor különösen éreztem, hogy nem fehér emberek között vagyok, mert bizony e szegényeknek nem sok fogalmuk van a betegápolást illetőleg, inkább a siratásban vannak otthonosak, ha meghal valaki. De Isten megsegített és most újból végezhetem a munkámat. Pedig megtörtént, hogy egész nap nem volt mit ennem, mert a Pál, aki most szakácsom nagyon sietett a mosással, hogy másnap elmehessen a kormányzósági állomásra, hol az angol király koronázását ünnepelték és a bennszülöttek mindenféle mutatványokkal mulattatták a fehér urakat és hölgyeket. Vannak vagy nyolcán, hivatalnokok, és elfelejtettek nekem ebédet főzni, sem kávét nem készített, én felkelni nem tudtam, a súlyos influenza nagy lázzal is járt, és így egész nap nem ettem semmit, míg aztán este a József jött és főzött egy kis levest. Ilyesminek ki van téve az ember, habár a jóakaratukról meg vagyok győződve, mert nem is gondolják ők rosszul, csak nem tudják jobban. Nagy szeretettel köszöntőm a kedves Nagy tiszteletű Urékat is, ha tudnám a kedves Jusztinka nevét, hát neki st*: Molnár Mária Törökszentmiklóson. Ülő sor balról jobbra: Újhelyi Mihály pedagógus, Gaál Istvánná, Molnár Mária, Újhelyi Mihályné, Gaál István esperes. Álló sor: Mányi István diakónus, Idrányi Anna pedagógus, Szűcs Gáborné Géléi Jusztina pedagógus, Csávás Sándor segédlelkész. A kép 1936 telén készült. A kilencből hatan meghaltak, a három élő: Mányi István, Csávás Sándor és Jusztinka néni. is írnék legalább egy lapot, de nem tudom, és így várnia kell, míg vagy ő megírja, vagy kedves Tanító Úr közli velem. Isten áldását kívánom minden kedves Testvéremre, kikkel egyek vagyunk az Úr Jézus áldozata által. Szeretettel köszöntőm Jusztinkát és kedves Tanító Úrékat, maradtam hálás testvérök />. , . „ ' , U lé -C i i ^ A mai aranymondásom: A pogány ok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent (Róma 15,9). BOLDOG HÜSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK AZ OLVASÓINKNAK!
