Calvin Synod Herald, 1982 (82. évfolyam, 1-6. szám)
1982-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD-12-REFORMÁTUSOK LAPJA A Zsinat törvénymódosítása és útmutatása a nők presbiteri és lelkész! szolgálatával kapcsolatban -PAP VÁLASZTÁS Egyszer volt hol nem volt, valahol Bakáj mentén egy református gyülekezet... pap nélkül. A Lelkészt Jelölő Bizottság legidősebb tagja, a félkezű Pista bácsi megsokalta a bizottság csiga-biga tempóját. A bizottság tagjai kételkedő nemtudással visszautasítottak öreg és nem-öreg jelölteket. Idő múltával Pista bácsi elővett egy levelet, állítólag egy tapasztalt prédikátortól: Kedves testvéreim az Úrban! Tudomásomra szolgál, hogy a bakáji szószék üresen áll. Ha Isten is úgy akarja, szeretném e gyülekezetei szolgálni. Képesítéseim közt számítom prédikátori tehetségemet és írói képességemet. Azt is mondják rólam, hogy jó szervező vagyok. Vezetői szerepet töltöttem be amerre jártam. De hozzáteszem, hogy nem vagyok a világ legjobb anyakönyv vezetője. Volt eset hol nem emlékeztem keresztelésekre. Mondani kell, hogy mint prédikátor nem szolgáltam több mint három évet egy-egy helyen. Sőt volt több szolgálati hely, amelyet el kellett hagynom, mert munkám kellemetlenséget és zavart okozott. Bevallom azt is, hogy börtönt is ültem háromszor vagy négyszer, de sohasem erkölcstelenségért. Meghaladtam már életem 50. esztendejét és egészségem nem a legjobb, de mégis jól bírom magamat a munkásság szempontjából. Mindig nagy városokban szolgáltam, de gyülekezeteimet nem lehet a nagyok közé számítani. Azt is bevallom, hogy bárhol szolgáltam nem boldogultam egyházi vezetőkkel, sőt voltak vallási vezetők, akik megfenyegettek', némelyek meg is vertek. Befejezésül megígérem, hogy megválasztásom esetén, teljes odaadással szolgálom a bakáji gyülekezetét. E levél elolvasása után Pista bácsi kért hozzászólásokat. Megdöbbenés minden oldalon! Hogy lehet egy egészségtelen, börtönviselt, zavartkeltő papot idehívni? Pista bácsi, megbolondult? Pista bácsi, mondja meg ki ez a pofátlan prédikátor? A félkezű végig nézte a jelenlevőket és azt mondta: — Pál apostol. Átmunkálta: Sziártó István November 11-i, debreceni ülésén a Zsinat a nők egyházi szolgálatára vonatkozó, jelenleg érvényes, 1967-ben megalkotott törvény idevonatkozó részeit módosította. Ennek értelmében elhárította a jogi akadályt a nők teljesjogú presbiteri és lelkészi szolgálata elől. Tehát a teljes lelkészi képesítésű nők ezentúl önálló gyülekezeti lelkészi szolgálatra is alkalmazhatók. A módosított törvény lehetővé teszi, hogy a lelkésznők a jövőben az igehirdetési szolgálat mellett úrvacsoraosztást, valamint konfirmálási, temetési és házasság-megáldási szolgálatot is végezhessenek a teljes jogkörű lelkipásztori munka egyéb feladatainak ellátásával egyidejűleg. A módosított törvény értelmében a jövőben a lelkésznők is fekete ruhát, a hagyományos papi palástot és alkalmilag a palásthoz tartozó süveget kötelesek viselni egyházi szertartás végzésekor. A módosított törvény az állami jóváhagyást követően, annak kihirdetésével lép életbe. Az egyházi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló, 1981. évi I. törvénycikkel kapcsolatban a Zsinat a következő útmutatást bocsátotta ki-. “A zsinat az egyházjogi fejlődés folyamatosságának megőrzésére törekedve, akkor határozta el az egyházi törvény módosítását, amikor egyházunk teológiai felismeréseitől taníttatva, erre az időt elérkezettnek találta. A nőtestvérek szolgálati körének a kiterjesztése azonban olyan — a gyakorlati életben, részleteiben még ki nem próbált — helyzetet teremt, hogy ezért a Zsinat egyelőre eltekint a törvény végrehajtási utasítása egyes rendelkezéseinek módosításától és kiegészítésétől. A Zsinat a törvénykönyv alkotása során helyesnek bizonyult eljárást kívánja követni. Ezért a módosított törvényt — az állami jóváhagyástól feltételezetten — azzal bocsátja egyházunk használatára, hogy kellő próbaidő elteltével ad majd közre végrehajtási utasítást a nőtestvérek szolgálatával kapcsolatban. Addig is, míg a részletekbe menő végrehajtási utasítás a gyülekezetek kezébe kerülhet, a Zsinat a törvény alkalmazására nézve a következő útmutatást adja: 1. A Zsinat álláspontja: a módosított törvény úgy értelmezendő, hogy nőpresbiterek választása lehetőség. Azzal akkor és ott éljenek a gyülekezetek, amikor és ahol arra szükség mutatkozik. 2. A Zsinat megítélése szerint a teljes lelkészi szolgálat végzésére adott felhatalmazás (exmiszszió) — beleértve a sákramentumok kiszolgáltatását — és a felszentelés egymástól megkülönböztetendők. 3. A Zsinat tudomásul veszi az egyházkerületek megállapítását, hogy csak a felszentelés kérdése teljesen megnyugtató tisztázása birtokában — — mostani megítélés szerint három év múlva — tartanak lelkészszentelést. 4. A Zsinat tanácsolja az egyházkerületeknek, hogy a teológiai akadémiákról nőhallgatókat ne exmittálianak gyülekezeti szolgálatra. 5. A Zsinat felhívja az egyházkerületeket, hogy az első lelkészképesítő vizsgát tett nők szolgálatra kibocsátásakor — jelen határozat értelmében és szellemében — a gyülekezettel egyetértésben tegyék egyedi mérlegelés tárgyává, hogy kinek milyen szolgálat végzésére adnak felhatalmazást. 6. A teljes lelkészi képesítésű nők szolgálatra való kirendelése ügyében a Zsinat úgy határoz, hogy az illetékes egyházkerület püspöke rendelje ki e nőtestvéreket — visszavonásig —, beosztott lelkészként gyülekezeti szolgálatra, s amennyiben — esetenkénti mérlegelés alapján — helyénvalónak tartja, nevezze ki helyettes lelkésznek. 7. A törvénymódosítást megelőzően már szolgálatra kibocsátott lelkésznőkre nézve a Zsinat álláspontja, hogy egyházkerületük püspöke az érintett gyülekezettel és esperessel egyetértésben esetenként döntsön és a 6. pontban foglaltak szerint járjon el. 8. A Zsinat felhívja az egyházkerületeket, hogy amíg a felszentelés kérdésében eligazító döntés nem születik, s amíg a lelkésznők alkalmazásával összefüggő gyakorlati problémák megoldást nem nyernek, a jelölő bizottságok lelkésznőket gyülekezeti lelkészi állásra ne jelöljenek. 9. A Zsinat felkéri elnökségét, hogy amikor a törvénymódosításból következően a szolgálat kérdései a fenti irányelvek figyelembevételével a gyakorlati életben kipróbálást nyertek és a megnyugtató megoldások kialakultak, a törvény végrehajtási utasítása módosításait és kiegészítéseit dolgoztassa ki és a munkálatot — az alkotmányos egyházi testületek véleményének meghallgatása után — terjessze a Zsinat elé (lásd 3. pont)." (Reformátusok Lapja) MAGYARORSZÁG — A Központi Statisztikai Hivatal — az 1980. évi népszámlálás adatainak feldolgozásával — a közelmúltban a népesség demográfiai összetételével kapcsolatos érdekes adatokat tett közzé. Ezek szerint az ország népessége a népszámlálás időpontjában 10 millió 709 ezer 463 volt. Az összehasonlító adatokból kiderül, hogy ez 387 ezer 364-gyel több, mint tíz évvel korábban. Magyarország népessége tehát egy évtized során, 3,8 százalékkal gyarapodott. A férfiak és a nők aránya lényegesen nem változott az 1970-es népszámláláshoz képest — a lakosság 48,4 százaléka férfi, 51,6 százaléka nő. Ez arányszámokkal kifejezve 1000:1064 — a nők javára. Figyelemre méltó adat: 100 felnőtt korúra 36 gyerek és 29 öregkorú jut. E két utóbbi korosztály együttes aránya most valamivel nagyobb, mint 1970-ben volt. Az 1960—69 közötti időszakhoz képest magasabb élveszületési arány növelte a 0—14 évesek részarányát. A kormegoszlási "skála” másik végén az történt, hogy a hetvenes években töltötte be 60. életévét és lépett az öregkorúak közé az első világháború idején született kis létszámú nemzedék. Ezzel magyarázható, hogy a 60 évesek és idősebbek részaránya a legutóbbi évtizedben nem változott. A népesség öregedésére utal az is, hogy a 15—39 éves, fiatalabb felnőtt korúak száma csökkent, ugyanakkor a 40—59 éves korúaké nőtt. Ennél lényegesen fontosabb azonban, hogy a 70 évesek és az idősebbek részaránya 1980-ban 8,5 százalék volt, az 1970. évi 6,9 százalékkal szemben. (Hazai Tudósítások)
