Calvin Synod Herald, 1982 (82. évfolyam, 1-6. szám)
1982-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 12 — REFORMÁTUSOK LAPJA HITVALLÁS.... Hiszünk Istenben, az örökkévaló Lélekben, Atyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak és a mi Atyánk, és az Ő cselekedeteiről teszünk vallást: Ő világokat hív elő, embert teremt képmására, és elé bünk adja az élet s halál útját. O szentséges szeretetével akarja megváltani a népeket hiábavalóságból és bűnből. Ő embereket és nemzeteket ítél meg igazságos akaratával, amiről a próféták s apostolok szólották. Ő eljött hozzánk a Jézus Krisztusban, a názáreti emberben, a mi megfeszített és feltámadott Urunkban, velünk megosztotta sorsunkat, legyőzte a bűnt és halált és megbékéltette a világot önmagával. O reánk árasztotta Szentleikét, megteremtette és megújította Jézus Krisztus egyházát, minden időben, minden népből, nyelvezetből és fajtából szövetségbe fűzte össze hithű népét. O hív minket egyházába, hogy fogadjuk el a tanítványság árát és örömét, hogy legyünk az 0 szolgái az emberek szolgálatában, hogy hirdessük az Evangéliumot az egész világon és ellentállni a gonosz erőknek, hogy részesüljünk Krisztus keresztségében és asztalánál étkezésben, vele szenvedni, vele győzni. Ő ígéri a Benne bízóknak a bűnök bocsánatát és a kegyelem teljességét, bátorságot az igazságért és békéért való küzdelemben, jelenlétét a megpróbáltatásban és örömben, és örökéletet az O einem múló országában. o o 0 A* o 1 Orvénykőre kettesben \ o o Mindig szerettem járni a Bükk rengetegét, több mint hatvan éve. Megcsodáltam az Alpok változatos fehér csúcsait, elbűvölt a Sziklás Hegység végtelen vonulata, lenyűgözött a Himalája égbevesző fehér csúcsainak megdöbbentő magassága ott Darjeeling fölött, mégis, mégis a borsodi Bükk maradt meg kirándulásaim kimeríthetetlen vágyálmának. A tiszta erdei út, a Bükk-plátó nyár közepén is hűvös lehellete, Jávorkút üdítő vize, a délutáni napsütésben fürdő vándorút Bálvány és Szentlélek között, onnan pedig fel a mohos sziklák között Orvénykőre, a Bükknek e ragyogó pontjára. Hatvan év óta ez a 773 méter magas plátóperem adott fenséges látomást, szemet, szívet, lelket gyönyörködtető panorámát az északi táj felé. Amikor 1947-ben készültem az amerikai útra, nem búcsúként, csak mementóként végigmentem ismét szöges bakkancsommal a Bükk-plátó erdei útjain. A garadnai völgyből fel a hűvös magaslatra, Jávorkút, Bánkút, Bálvány érintésével a Karai-úton Látókő felé s onnan minden kirándulásom gyöngypontjára: Orvénykőre. Ott pihentem meg a mohos sziklákon s mondtam búcsút szülő és nevelő hazámnak. Ott olvastam a magammal hordott Szentírásból: Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes O (V. Móz. 32:4). Pár hónap múlva ezt az igét helyeztem Lovass bácsi koporsójára Warren, Ohióban, aki az Őrvénykő alatt fekvő Tardonáról vándorolt ki Amerikába 40 évvel halála előtt, s falujába sohase tért vissza. * Áldás és tisztesség, dicsőség és hatalom mind övé, mindörökké... Ámen. Fordította: SZIÁRTÓ ISTVÁN ziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiil'iiiiiiiiitiHimiiiimiiiiiiiiMi'i.................mim........inni mi.......niuin.........mim nmmimi immun mire Házassági évforduló Szűcs László és neje Borsó Teréz, Grand | | River, ohiói lakosok 1981. december 26-án ünne- | | pelték házasságuk 50. évfordulóját szeretteik kö- I | rében. Szűcs László és neje Fairport Harborban, a \ | Magyar Református Egyház tagjai. Négy gyér- j I mekük és tíz unokájuk van. A jó Isten áldását kérjük mindnyájuk életére. | üiuiiiiiuiiuuuuiiniuiinuiunuuiuiniiiiiuiuiiiiiuiuiniiiiiuuiiiuiuiuiuiiiiuuiuiiiiiiiuuuuiiiiiuiiuuiiiiiuiiiiiiuitiiiiuinuf? Életem nagy vágya teljesült 81 nyarán, amikor a közeli Szentlélekről, hová autóval feljöttünk Miskolcról, Rózsámmal együtt felgyalogoltunk az egy óra járásra levő Orvénykőre. Ott ültünk egymás mellett a szakadék fölött, kéz a kézben, imádkozva. Mögöttünk a vihartól megtépázott őserdő, előttünk a távolból integető Gömör-Szepesi Érchegység s a ködbevesző Tátra csipkés vonulata. A folyóvölgyek kanyarulatai mind-mind üdvözöltek minket, vándor amerikai magyarokat. Milyen jó volt kettesben ott lenni, hálát adni Istennek az elmúlt időkért, a jelenért s kérni segítségét további utunkra. Olyasféle szent érzés töltött el minket, mint a vándorló keleti bölcseket, akik eljutottak Betlehembe s láthatták a gyermek Messiást. Az előttünk elterülő táj csendje, szépsége, fensége átitatta lelkünket s imában felemelkedve és megtelve indultunk visszafelé, messze lévő otthonunk felé, hol várnak gyermekeink, az unokák és barátok. Nekik szeretnénk bizonyságul átadni egy bükki hegycsúcs sugallatát, annak lelket megnyugtató és Isten felé emelő üzenetét. Ahogy a Biblia említi: az ős hegyek javait, az örök halmok drágaságait (V. Móz. 33:15). Ezekkel tértünk vissza mindennapi életünkbe az Orvénykőről, az évmilliók óta álló és időjárással dacoló fehér sziklacsúcsról. Isten rendelése szerint: kettesben, az O áldásával. „ ,, . _ , Dr. Harangi László
