Calvin Synod Herald, 1982 (82. évfolyam, 1-6. szám)
1982-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 13 — REFORMÁTUSOK LAPJA Mózes első könyvének ismertetése BIBLIA OLVASÁS: Pál Apostol Timótheushoz írt 2. levele, 3:1-17. Textus 3:16,17. “A teljes Szent írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, felkészítve minden jó cselekedetre. ” Három ezer évvel ezelőtt még nem volt Biblia. A vallásos történeteket és énekeket a nemzedékek szájhagyományok útján adták át egymásnak. Körülbelül 1000 évvel Krisztus születése előtt már volt egy könyv Jashar néven, de ez az idők folyamán elveszett. A Biblia első könyvét a mai formájában körülbelül Krisztus előtt 750 évvel írta Ámos próféta. Ezt a könyvet követte Ésaiás, Hóseás és Mikeás könyve. A mai Bibliánk első öt könyvét körülbelül 400 évvel Krisztus születése előtt fogadták el mint a Szent írás könyvét. Az első könyv a teremtésről szól, a második a Zsidóknak Egyiptomból való kijöveteléről, a harmadik a Léviták egyházi szolgálatáról, a negyedik az Izraeliták megszámlálásáról és az ötödik a törvény summáját tartalmazza. Ennek a most öt könyvnek ismert Szentírásnak a szentté avatása után körülbelül 200 évvel a próféták könyveit is elfogadták és szentesítették. Az Ó Testamentum 39 könyvének a nagy részét a Jézus Krisztus idejében már a Szentírás könyveiként ismerték a mai tartalmában. A Biblia szó görög nyelven kis könyveket jelent. A Bibliánkban 66 kis könyv van. Körülbelül 1000 esztendő vallásos irodalmának a legjavát tartalmazza a Szentírás. Ezekből a könyvekből nemcsak a múltat ismerjük meg, hanem megértjük az Úr Isten munkáját a történelmünkben. Két fő része van a Bibliánknak: az O szövetség és az Új Szövetség. Az O Testamentumot a következő három kisebb részre oszthatjuk fel: történelem, próféciák és költészet. Az Új Testamentum négy alosztálya: történelem, biográfia, levelek és látomások. A Biblia első könyve a teremtésről szól. A régi időkben a Mózes öt könyvét Tóra néven ismerte a zsidóság. A pergament tekercset idővel öt részre osztották fel, hogy kényelmesebbé tegyék a felhasználásukat. A hagyomány Mózest fogadja el a Biblia első öt könyvének írójaként. De sehol ezekben a könyvekben nem találunk bizonyítékot arra, hogy ő a szerzőjük. A régi időkben az volt a szokás, hogy a szerzői joggal egy-egy híres vallásos vezetőt vagy királyt ruháztak fel. A példabeszédek és az ószövetségi bölcsességek pl. kb. 1000 évet ölelnek fel, de a szerzőjükként mégis Salamont fogadjuk el, mert ő volt a bölcsesség egyik legnagyobb pártfogója. Bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a Teremtésről szóló könyv jóval a Mózes halála után íratott meg. A királyok neveinek a megemlítését Mózes nem írhatta meg (36:31), mert az ő idejében még nem volt királyság. Az ő halála után is a bírák uralkodtak és nem a királyok. Ehhez hasonló bizonyítékok alapján joggal elmondhatjuk, hogy a Mózes első könyveként ismert írás abban az időben lett leírva, amikor már Izraelben királyság volt. A szerző előtt már ismeretes volt a monarchia. A Teremtésről szóló történet különböző forrásmunkákból lett összegyűjtve az évszázadok folyamán. A Mózes első könyve egy-egy eseményt különböző változatban tár az olvasó elé. Ezek közé tartozik például magának a teremtésnek a története. A második fejezet 4. versszakáig van az első történet, és a 4. versszaktól kezdődik a teremtés történetének a második vázlata. Az első feljegyzésben az ember teremtéséről ezt olvassuk: “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1:27). A második történet az ember teremtését a következőképpen mondja el: “Es formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. így lön az ember élő lélekké... És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt... Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivon egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és ifivé az emberhez” (lásd I Mózes 2:7,18,21,22). Két különböző feljegyzést találunk a Nőé bárkájába bevivendő állatok és madarak felől is. A 6. fejezet 19. és 20. versszakában ezt olvassuk: “És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vigy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. A madarak közül az ő nemök szerint, a barmok közül az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közül az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. ” a 7. rész 2. és 3. versszakában a Noénak szóló parancs a következőképpen van feljegyezve: Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényt; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőtkettőt, hímet és nőstényét. Az égi maradakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén. Az eltérések magyarázata az, hogy Mózes Első Könyvét különböző források nyomán különböző egyének írták. Napjainkban a Biblia tudomány három különböző irodalmi irányt tart számon a Mózes Első Könyvében. A könyv fő része körülbelül 950 évvel Krisztus születése előtt íródott. Egy másik jelentős rész Krisztus előtt 850 és 750 között készült el Izrael északi királyságában. A harmadik rész a zsidó főpapoktól származik, akik az adataikat az Egyiptomból való kijövetel után gyűjtötték össze. A különböző forrásmunkáknak egyik ismertetőjele az, hogy az Úr Isten nevét más-más héber szóval fejezték ki a Biblia írók. Keresztyén szolgálatunkban nem feltétlenül szükséges, hogy a Biblia íróit megismerjük. A Szentírás üzenete és tanítása a legfontosabb a mi szolgálatunkban. Jó azonban tudni, hogy az Úr Isten nem csak egy embert, hanem egy egész csoportot ihletett meg a Biblia Első Könyvének a megírására. A Bibliában szereplő egyének számtalan nemzedék eszményére és felfogására gyakoroltak döntő befolyást. A történelem képtelen hitelesíteni a Bibliában szereplő egyének valódiságát. Azt azonban mindnyájan igazoltnak látjuk, hogy ezek az egyének a jó és gonosz jelké
