Calvin Synod Herald, 1981 (81. évfolyam, 1-6. szám)
1981-03-01 / 3-4. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD a sírt, ahova Jézus holttestét helyezték, elindultak hazafelé nehéz szívvel, csalódottan és kétségbeesetten . .. De aztán kisütött a nap húsvét reggelén, s a kitartó tanítványok ámulva látták az üres sírt, és olvasták ki Isten teljes üzenetét: KRISZTUS VERESÉGET MÉRT AZ ELLENSÉGRE. Győzött! Diadalt vett a bűn, halál, poklok felett, uralkodásra jutott a gonosz minden hadserege ellenében . .. Mikor ezt a bizonyosságot elpecsételte Isten Lelke szívükben, többé meg nem állíthatta őket senki és semmi. Elindultak, hogy tanítványokká tegyenek minden népeket széles e világon. Vajon megvan-e ez az igazi ünneplés a szívünkben ma? Tudjuk-e, hisszük-e, hirdetjük-e, hogy Jézus Krisztus Ür? Szemébe köphetnek, ez azonban nem változtat a tényen. Gúnyruhát tehetnek a vállára, Isten királyi palástra cserélte azt át. Akit 12 egyszerű ember követett csak, most milliók imádnak és angyali seregek sokasága veszi körül trónusát. Jézus Krisztust nem lehet a sírban tartani, mert Isten elhatározott akarata, hogy Ő legyen Űr égen, földön és a föld alatt levők felett. Ha néha-néha úgy is tűnik talán fel, mintha Jézus vereséget szenvedne, az csak látszat, ideig tartó benyomás. A valóság az, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette Őt, minden hatalmat Neki adott át mennyen és földön, Nála vannak a pokolnak és halálnak kulcsai, és addig kell Neki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Halálra van tehát ítélve minden ember, minden mozgalom, minden közösség, minden próbálkozás, amely Ellene támad. Amerikában éppúgy, mint Oroszországban; ma éppúgy, mint századok múlva. Ezért énekeljük ujjongva: „A Krisztusé a hatalom, A mennyen, földön, poklokon, Karja meggyőzhetetlen. Ki Ővele tusára száll, Mit ér a kard, sok kopjaszál Az Ő hatalma ellen? Az Ő hatalma ellen?!” Igen ezt jelenti az, hogy Jézus a feltámadás és az élet. A Feltámadott Krisztus uralja nemcsak az egyházat, de a világot is; nemcsak a halálon túli dolgokat, de a földi életnek a dolgait is; nemcsak barátait, de ellenségeit is! „Krisztus feltámadott, elmúlt kín, gyalázat; Örvendjünk háladallal, Krisztus megvigasztal. Halleluja!” Ámen. Dr. Biitösi János A RAB OROSZLÁN A végtelen birodalom helyett Adának neki egy kis ketrecet! Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll Az oroszlán, a sivatagkirály. Hagyjátok őt békében állani, Szentségtelenség háborítani. Ha elrablák a szabadságot tőle, Hadd gondolkozzék legalább felőle; Ha el nem éri a fa sudarát, Hadd lépjen árnyékába legalább. Ott áll merően, méltóságosan, Még mostan is mily méltósága van! Elvették szabadságát, mindenét, De nem vehették hős tekintetét. Merően áll, miként a pyramid, amely Sokszor nézett reá komor köveivel. Ott járnak kósza gondolatjai, Magát szülőföldére képzeli, Amelynek sivatagja vele Együtt zúgá be a számum szele. Ez a szép föld, ez volt a szép idő!... De tömlöcének őre jő, S merengésének eltűnik világa, Mert vesszejével őt ez főbe vágta. Vessző s egy ily fickó parancsol neki, Oh, minden égnek minden istenségi! Ilyen mélyen hajolt magas feje, Ilyen gyalázatot kell tűrnie! S a bámuló otromba néptömeg Gyalázatán még egy nagyot röhög. Hogy mersz pisszenni, léha söpredék? Ha szét találja tömi tömlőcét, Ügy összetéphet, úgy széjjeltagolhat, Hogy lelked sem marad meg a pokolnak! Petőfi Sándor
