Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11-12. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉS Ünnepi készülődés kezdődik mostanság falun és városon. Várakozásban élünk. Csak az a kérdés, milyen ez a várakozás? Faluhelyen azt várják, hogy elkészül-é a hízó, lehet-é vágni karácsonyra, tömik a libát, kacsát, hogy legyen az ünnepre egy-egy jó falat. Városon játékot készítenek, babákat öltöztetnek, kötik a sálat, sapkát, sütik a mézest, csomagolják a cukrot. Aztán takarítunk, mosunk, vasalunk, s ahogy telnek az adventi hetek, egyre jobban a karácsony körül forog az életünk. Külsőleg ! — Mi volna, asszonyok, ha mi, akik egymással szót értünk, neki kezdenénk most adventben egy új, egészen másmilyen készülődésnek ? Megújult szívű asszonyok háza táján meg kellene próbálni egy másforma ünnepvárást. Meg kellene próbálni most, amikor Isten csodálatos kegyelméből van idő és lehetőség egy alapos lelki nagytakarítást tartani és a szívünk zeg-zugába húzódó sérelmeket, haragot kisepemi és szemétre lökni. Jó volna tüzet rakni és kiolvasztani a szívünk keménységét. Beledobhatnánk ebbe a tűzbe az emésztő bosszúvágyat, a hiúságnak lim-lom tanúit. Felmoshatnánk a nyomát sok szennyes gondolatnak, hogy aztán a megtisztult meleg környezetben megfonhassuk hálánk és szeretetünk jóillatú adventi koszorúját. Odaállhassunk a bűnbánat vizében megfürödve a jászol elé, melyben megszületett számunkra a kegyelem. Milyen csodálatos fényesség áradna ebben az országban abból, ha mi, ez a sok ezer hívő asszonyszív karácsonyfa gyertyák helyett magát gyújtaná meg hálából Jézus születésének ünnepén. Sok ezer gyertyaláng, sok ezer női élet, ha világítva, örömöt hirdetve égne el a betlehemi gyermek tiszteletében. Ha aprócseprő ajándékocskák helyett magunkat ajándékoznánk szét vidám szeretettel ennek a világnak, hálából azért, mert Ő, a mi békességünk, nekünk adta magát. Milyen csodálatos ünnep lenne ez, ha a megújult szívű aszszonyok úgy készülnének erre a karácsonyra, hogy bocsánatot kérnének mindazoktól, akikre haragusznak s akik megbántották őket. Karácsonyt mi úgy hívjuk : a béke ünnepe. Isten ezen a napon békét kötött az emberrel. Mi tudjuk. Mondjuk hát meg, mutassuk meg ennek a békétlen világnak, hogy hol van a békesség forrása, hogy hogyan lehet embernek emberrel megbékülni. Krisztust követő keresztyén asszonyok, itt a nagy készülődés, itt a nagy várakozás ideje. Induljunk el. Karácsonyig megjárhatjuk a nagy utat, átléphetjük az ellenségünk küszöbét. Sohasem tapasztalt boldogság, soha nem remélt békesség vár bennünket azon a küszöbön túl. Így karácsony körül a házunk tája bizony kicsit kibillen a békéjéből a béke ünnepének tiszteletére. Rosszul készülünk az ünnepre és rosszul ünnepelünk. Jézus Krisztus áldott születésének napját annyi hecc, veszekedés, vetélkedés, olyan őrjítő hajsza előzi meg, hogy ünnep szombatjához érve holtfáradtan eszünkbe KURUC KARÁCSONY Miért búsulsz, öreg komám, kenyeres pajtásom ! Talán az fáj, nem otthon ért ez a Szent Karácsony!? Rákóczi úr Rodostóban, mi meg Lengyelhonban. Nézd, hogy szálldos a sok pihe, most otthon is hó van. Más az a hó, tudom, pajtás, más a táj, az égbolt, Olyan, mintha tegnap lett vón, pedig, jaj, de rég volt. Itt is ég a Karácsonyfán apró gyertyák lángja, De a szemed azt a régi hajdúságit látja. Földes szobát, kis ablakát, mestergerendáit, És a szíved egyre haza, egyre messze vágyik. Megértelek, hű pajtásom, mit pöröljünk véle, Hogyha már az Öreg Isten a sorsunk így mérte. Miért mérte, én is kérdem, de nem felel rája, Nem hallja lám, vagy talán Unmagát is bántja. Fogd meg azt a boros kancsót, húzz egyet belőle, S álmodd, pajtás, hazamegyünk, talán már gyüvőre. De ha, úgy is rendelnék el, görnyed már a hátunk, Idegen föld legyen majd a végső megszállásunk, Hát a tested megfoghatták, idegenbe vertek, Mindörökre magyar marad s otthon él a lelked. Ott szálldos a Tisza-tájon, hortobágyi réten, Hogy az apró kisházakba könnyezve benézzen. Ott maradunk lélekben mi, nem gyütt velünk messze, Hogy az örök magyar tájak sorsát, gondját lesse. Gyere, pajtás, a ház elé, álljunk a végére, Kiálts nagyot, hogy a hangod az eget elérje ! Visszaveri majd a nagy ég hazasíró hangod, Betölt az majd odahaza minden szöget, sarkot! Kiáltsd velem. Isten szeme rajtunk otthon s rajtad : Békességes szép Karácsonyt minden hű magyarnak! Magyarság, 79. dec. 14. Alföldi Géza sem jut a Karácsony valódi értelme és jelentősége. Vásárolunk nyakra-főre, adósságra, felesleges haszontalanságokat. Sütünk, főzünk szükségtelenül, úgyannyira, hogy egy gondolatunk, egy percünk nem marad annak a végtelen örömnek a befogadására, amit a Karácsony hirdet. Milyen jó volna megállni egy percre és meggondolni, hogy kalács, bor, pecsenye, sütemény, csillag-
