Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11-12. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 EGYHÁZI HÍREK ERDÉLYBŐL Az elmúlt nyáron abban a kiváltságban volt ré­szem, hogy meglátogathattam Erdélyt. Jó és rossz hírt hoztam onnan egyházaink életéről. A jó hír az, hogy a födrengés által megrongált egyházi épületek csaknem teljesen helyre állíttattak. Több mint három évvel ezelőtt történt, hogy 72 ma­gyar református egyházi épület szenvedett kisebb, na­gyobb kárt abban a földrengésben, melyet a román ha­tóságok mindmáig tagadnak. Ottlétem alatt megláto­gattam azokat a helyeket, ahol a kár és szükség a legnagyobb volt. Személyesen győződhettem meg ar­ról, hogy egyházkerületünk anyagi segítsége milyen sokat segített ($26,000), s milyen hálásak érte ottani testvéreink. Bár a javítások még folynak néhány he­lyen, az már nyilvánvaló, hogy minden megrongált vagy rombadőlt egyházi épület megépült. Sőt, erőseb­bek lesznek, mint voltak a földrengés előtt. .. ! Természetesen az egyház több mint épület. Nép teszi az egyházat. S e tekintetben a jó hír már vegyül a rosszal is. Mert 1978-79-ben egyházmegyei és egy­házkerületi határozatok megszüntették a gyülekezetek anyaegyház jellegét (a teljes idejű lelkészi szolgála­tot) a következő helyeken : Dombos, Komlód-Orosz­­fája, Szamosköblös, Kisiklód, Ördögkeresztur, Czege, Alsóilosva, Nagyajta, Ege, Székely magyaros, Szent­­lászló, Siménfalva, Üjszékely, Kissolymos, Gagy, Ma­szóró, csecse-becse. öröm-é úgy igazán valakinek eb­ben az ideges, fáradt, gondterhes légkörben, amiben vergődünk. Jó lenne megállni és lerázni magunkról egy üres szokás igáját. Bevallani, hogy nem erre vágyunk, hogy hiába az ajándékok, hiányzik, rettenetesen hi­ányzik valami. Sivár, üres emiatt az otthon, hiába ékesítjük bármivel. Sivár, üres a szívünk, hiába ámít­juk bármivel. Békére és szeretetre vágyunk és nincs sem ben­nünk, sem körülöttünk, sem béke, sem szeretet. De hogy is lenne, amikor önző szívünkben, eb­ben a zsúfolt fogadóban nincs hely a Gyermek szá­mára. Nincs helye Jézusnak. Tele van ez a szív ha­­szontalanságokkal, jövő-menőkkel, vásáros néppel, vá­sáros lim-lommal. Tele van felfuvalkodott, elterpesz­kedett önmagunkkal. Ezért nem ünnep az ünnepünk, ezért nem öröm az örömünk. Zsugori, önző, magát ünneplő embernek nincsen Karácsonya. Aki kapni akar, hálát uzsorázni, annak elkerülhe­tetlen a csalódása. Aki azért vesz a férjének cigarettát, hogy az neki kölnit vegyen, aki azért díszíti a kará­csonyfát, hogy gyermekei imádják érte, annak ü­­res marad a szíve és szomorú az ünnepe. Vagy for­dítsuk meg. Ha szomorú az ünneped és üres a szíved testvérem, az azért van, mert magadat akartad ünne­pelni, nem azt, akinek születésnapja van. Zs. Tüdős Klára: Isten markában, Budapest, 1980 gyarsülye, Kendő, Bágyon, Fejérd, Csicsa. E hússzal szemben viszont 12 új anyaegyház létesült ugyanazon idő alatt a következő helyeken : Kolozsvár-Tóvidék, Kolozsvár-Téglás út, Kolozsvár-Donáth út, Brassó- Gyárváros, Kézdivásárhely-Kanta, Sepsiszentgyörgy- Olt utca, Marosvásárhely-Meggyesfalva, Marosvásár­­hely-Állomás, Bukarest-Dél, Székelyudvarhely-Szorn­­batíalva, Kőhalom, Kissármás. (A Nagyváradi Egyház­­kerületből nincsenek adataink.) Kétségtelenül rossz hírnek kell minősítenünk azt a tényt, hogy a kolozsvári Protestáns Teológiai Inté­zetbe ez évben 62 református pályázóból csak hétnek a felvételét engedélyezték. A két református egyház­­kerület szakvizsgát tett (azaz lelkészi szolgálatra ki­bocsátott) teológusainak a száma 1949-1975 között 604 volt, vagyis évi átlagban 24. Ez a szám azonban 1979- ben 13-ra apadt, ebben az évben pedig 7-re, tehát két év alatt csak 20-at ért el, ami a megelőző évi átlag 40r4-a. Ez igazán nyugtalanító, mert nem lehet ma­gyarázni a jelentkezők hiányával, sőt a nyugalomba vonuló lelkészek növekvő száma az engedélyezett fel­vételi szám növekedését követelné. Végül be kell számolnom arról is, hogy a Refor­mátus Világszövetség európai tagozata szeptember e­­lején a brassói Poiana luxus szállodában tartotta gyű­lését. Az előkészületek alatt a Világszövetség ahhoz a feltételhez kötötte a gyűlés ilyenfajta megtartását, hogy a résztvevő kiküldötteknek alkalmuk lesz szabadon meglátogatni a református gyülekezeteket ismerkedés és igehirdetés céljából. A későbbiek folyamán azonban mind az egyházi, mind a politikai hatóságok magatar­tást változtattak, s ezért a Világszövetség elnöke, Dr. McCord James nem is vett részt a gyűlésen. Ez Erdély : meg-megremeg a föld, az összedőlt templomok megépülnek, s az evangélium népe éli a jó hírt a világ sok rossz híre és még rosszabb tények között. Ne szűnjünk meg imádkozni és dolgozni értük ! Dr. Biitösi János Ml TÖRTÉNT BUKARESTBEN? Az augusztus 10. és 17. között Bukarestben lezaj­lott 15. nemzetközi történelemtudományi kongresszus­ról csak gyéren vannak híreink. Annyit tudunk, hogy mintegy 60-70 magyarországi történész volt jelen, és az előre kiadott program szerint néhány magyar tör­ténész előadásokat is tartott. Éspedig : Berend Iván és Ránki György : „Kelet-nyugati relációk a középkor óta.” Háhn István : „Északi és északkeleti népek viszo­nya a római birodalommal.” Alföldi R. Mária (Ny.-Németország) : „Császár és király a későkori és korabizánci korban.” Pach P. Zsigmond : „Közel-keleti kereskedelmi utak és Kelet-Európa a középkorban.” Berend Iván : „A nagy depresszió és Kelet-Kö­­zép-Európa.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom