Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3-4. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD NYOLCVAN ÉV Amerikai magyar református életünk folyamán nevezetes határkőhöz érkeztünk: a Reformátusok Lapja most ünnepli 80 éves jubileumát! Legyen ez az évforduló is hálaadás a lap szerkesztője, írói, fenntartó testületéi és olvasói számára. Ez évfordulónál is megállapíthatjuk, hogy a lap a magyar reformátusság legidősebb lapja, tekintettel arra, hogy a második világháború utáni „átrendezéskor” nemcsak lapjaiban, hanem alapjaiban fordult meg az Egyház, és — sajnos — csak az amerikai magyar Reformátusok Lapja az egyetlen, mely túlélte — nem lévén az óhazában — az azóta is tartó megrázkódtatást. Meg kell állapítanunk, hogy lapunknak áldozatos alapítói, fenntartói, pártfogói és olvasói voltak: nevezetesen a Közegyház, Egyházkerület, Református Egyesület és a Pemco Cég — Köteles Béla testvérünk, valamint lapunk előfizetői. Meg kell említenünk, hogy lapunknak eddig 17 szerkesztője volt; leghosszabb ideig, 22 évig Dr. Tóth Sándor szerkesztette. Második leghosszabb idejű, jelen szerkesztőnk, aki 12 éve hordozza a lap sokszor nyakat és szívet feltörő „gyönyörűséges igáját”, míg a többi szerkesztő néhány évig vagy hónapig szerkesztett. A lap magyar hetilapnak indult; jelenleg angol-magyar tartalommal évente hatszor jelenik meg. Olvasótábora kicserélődött többször is. Egyre fogy, mint ahogy fogynak egyháztagjaink és egyesületeink tagsága is; magyar lapok öszszeolvadnak, s így is egyre fogy olvasóik száma. Sokszor beszélünk őrségváltásról, időszerűségről, érdekességről — mintha lehetne olyan lapot szerkeszteni, mely mindenkinek tetszik — holott ezzel egyik emésztő és megemésztő tulajdonságunkat takarjuk — amint azt más magyar lapok részéről is megállapították —, és ez a közöny ... Vajha életre rázhatnánk a szundikálókat, alvókat, félig vagy egészen holtakat ... ! — Rés tua agitur! — így adódik aztán a negatív kritika! Könnyebb megállapítani, miért nem kell a lap, mi az oka az előfizetések esésének, mint elfogadni azt, hogy bennünk is lehet egy parányi hiba... A lap jellegére nézve megállapíthatjuk, hogy amint volt is hajdanában nevében is: amerikai, magyar és református. Kezdettől fogva volt egy égősebű oldala: hazafelé ..., s az első, s különösen pedig a második világháború után lett egy másik égősebű oldala is: elszakított területeken és diaszpórában élő honfitársaink és hittestvéreink felé... Lapunk, mint a megbénított anya „legidősebb leánya” karja és szava szeretettel ér. el az édesanyáig és diaszpóra testvéreihez, hogy csak a halálban feloldódó árvaságunk idején legyen biztató, sokszor alig hallható szelid szava azokhoz, akiket az Isten nálunknál is jobban meglátogatott... Sem csörtetés, sem pedig tétlenség nem jellemzi, hanem a szinte lehetetlen körülmények között teszi magyar szívvel és református keresztyén hittel „ahogy lehet”, amit lehet és amíg lehet... Az is igaz, hogy sosem cselekedtünk tehetségünk felett. A lap és lélek bírája pedig nemcsak kívül, belül, hanem elsősorban felül van ... A lap kétnyelvű; rétegei több nemzedékbeli itteni születésű és több rendbeli hazai kivándorlásé és kultúrájú magyar. A lap szeretné pótolni a nem levő itteni teológiái, tudományos, világnézeti, történelmi, társadalmi, irodalmi, stb. lapokat. Mint az anyamadár fiókáinak, úgy próbál lapunk kéthavonta 14 oldalon szólni hol ehhez, hol ahhoz a csoporthoz, s mégis úgy, hogy mindenki érthessen belőle és táp-A SORSDÖNTŐ ÚRVACSORA! VITA MARBURG, 1529 Az emlékezés előtt a címszavak magyarázata indokolt. A sorsdöntő úrvacsorái vita: lényegében ez döntötte el a wittenbergi és a helvét irányú reformáció, az evangélikus és a református egyház külön fejlődését. A sorsdöntő úrvacsorái vita: az úrvacsora kérdésében ütközött ki a kétféle reformátori álláspont; mindkét irányzat centrális teológiai kérdésnek tekintette. A sorsdöntő úrvacsorái vita: képzett teológusok tárgyaltak, és nem tudták meggyőzni egymást, mert mindkét fél ragaszkodott az általa biblikusnak tartott nézethez. Ez történt Marburgban. LUTHER AZ ÚRVACSORÁRÓL SZÓLÓ TANÍTÁSÁT a más nézetűekkel folytatott vitákban fejtette ki, és fogalmazta meg úgy, ahogyan azt a lutheri irányzat, az evangélikus egyház vallja. A vitát Carlstadt és követői után Zwingliékkel folytatta. Zwingli magyarázata szerint a kenyér és a bor az úrvacsorában csak jelképei Krisztus testének és vérének, és az egész szentségnek csak az a rendeltetése, hogy Krisztus halálára, a Vele való közösségre és az ebből folyó kötelességeinkre, emlékeztessen. Zwingliéhez hasonló Oekolampadius tanítása is. A vitában tűnt Id a wittenbergi és a helvét reformátort irányzat úrvacsorái tana közötti nagy különbség. Luther a szerzési igék által kötve érezte magát, és nagy súlyt helyezett a szentség objektív reális tartalmára, és azt tanította, hogy az úrvacsorái kenyérben és borban Krisztus valóságos testét és vérét veszik: a hívők üdvösségükre, a méltatlanok pedig ítéletükre. A szentségnek éppen ezt az objektív reális tartalmát biztosította Luther több dogmatikai szakkifejezés alkalmazásával. Luther és a lutheri irányú reformáció az úrvacsoratan kapcsán elhatárolta magát a filozófiai magyarázattól (római katolikus egyház); a szimbóiikus magyarázattól (: Zwingli), és később a spiritualista magyarázattól (:Kálvin). Az úrvacsora: reális egyesülés az értünk halálba ment Krisztussal, így 'bűnbocsánat, a Szentlélek ajándéka, részesedés Krisztus áldozati halála minden gyümölcsében. Luther szerint: „a szeretet szentsége”. lálkozzék vele. Gigászi feladat, jelen körülmények között lehetetlen! Vannak kívül és belül is, akik mindent jobban tudnak, s akiket csak az mentesít, hogy könnyebb bírálni, mint alkotni... Egyházkerületünk hivatalosai, lapunk gyülekezeti, egyéni, diaszpóra és hazai olvasói, amikor elfogadtam a lap szerkesztését, arra kértelek Benneteket, hogy csináljuk együtt a lapot. Segítsetek! Ne a szerkesztőnek, hanem magatoknak segítsetek, s azoknak, akiknek gondját rátok bízta az Ür... Isten áldja, tartsa, virágoztassa lapunkat, íróit, olvasóit és fenntartóit, s adjon részére még számos éveket... ! Dr. Vitéz Ferenc, szerkesztő
