Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3-4. szám
REFORMÁTUSOK isüsr— synod HERALD LAPJA Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Dr. Vitéz Ferenc 80-ik évfolyam 1980 március — április 3 — 4 szám TIZENEGYET ÜTÖTT AZ ÓRA, JÓTÉT LELKEK NYUGOVÓRA . . . Az elmúlt századok alatt majdnem minden falunak megvolt az éjszakai őre, aki vigyázott arra, hogy ha véletlenül valami baj támadna, vagy esetleg tűz ütne ki, akkor a falu népét felébressze és azok segítsenek a tűz oltásában, vagy megtegyék a megfelelő lépéseket a baj elkerülésére. A másik része az őr munkájának éppen olyan fontos volt. Minden órában biztosította a falu népét — sokszor rímes mondásban —, hogy nyugvásukat semmi sem zavarja és békében pihenhetnek. Innen származott a címnek kiválasztott mondás. Ha olvassuk a jelentéseket, akár a Bethlen Naptárban, akár az esperesek jelentésében egyházi életünk szépen halad előre és annyi a dicséretre kiválasztható eredmény, hogy e mellett a nehézségek és problémák alig számítanak. Mint az éjszakai őr megnyugtató szava úgy hatnak reánk az egyházak szépen kiválasztott eredményei. Valóban szép eredményeket mutathatunk fel. örömmel számolhatunk be arról, hogy az erdélyi földrengésben megsérült templomok felsegítésére több ezer dollárt adományoztak és még mindig adományoznak egyházaink. Nemrég érkezett levél Dél-Amerikából, jelentve azt, hogy egyik egyházunk 900 dollárral segítette egyik dél-amerikai szegény és az infláció által meggyötört magyar testvér egyházat. A johnstowni árvíz idején Pittsburgh környéki egyik egyházunk rövid két-három nap alatt 2500 dollár segítséget juttatott a johnstowni testvéreknek és egyháznak. Hivatalos elismerést közegyházunktól nem kapott ez az egyházunk, mert számukra fontosabb volt, hogy a segítség hamar megérkezzen, mint az, hogy a hivatalos út útvesztőjében még csak egy napot is késsen az általuk nyújtott segítség. Mindnyájan tudnánk hasonló példákat felsorolni, ami mutatja, hogy a Szent Lélek munkálkodik úgy az egyének szívében, mint egyházainkban. De ha azt gondoljuk, hogy mindez azt jelenti, hogy — mint az őr mondja — nyugodtan megpihenhetünk a babérainkon — valószínűleg tévedünk. Egyik jele annak, hogy komoly problémánk van, egyházaink állandóan csökkenő tagsága. Ha valaki felhozza ezt a problémát mindjárt alkalom ez arra, hogy valakit vagy valakiket hibáztatni lehessen. Olyan Pan-A SZÉP HÚSVÉT Odúkat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Húsvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh Húsvét, Emberek, ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad. Krisztus támad és eszmél, Odúkat és kriptákat pattant, Van-e gyönyörűbb ennél? Ady Endre dóra doboz ez, amelyet ha felnyit valaki még az a veszedelem is előállhat, hogy a még meglevő hűséges egyházat építő tagokat is elidegeníti az egyháztól. Bayard lovag pajzsán egy mondat volt kifestve: Sans peur et sans reproche. Félelem és hibáztatás vagy hiba keresés nélkül. Ezt a kérdést félelem és hibáztatás nélkül kell szemügyre venni. Talán az egyházmegyék tagjai és lelkészei elég közel vannak egymáshoz, hogy megvizsgálva ezt a kérdést megoldást lehessen találni. Talán lelkipásztori gyűlések, vagy konferenciai vezetők, akiknek szívén fekszik az egyház jövendője imádkozó lélekkel irányt mutathatnak a megoldás felé. Az előbb felemlített nagyszerű példák ellenére nem sokat tettünk abban az irányban, hogy a sáfárság gondolata mélyen begyökerezzen egyház tagjaink leikébe. Nagyszerűen adakozunk, ha a szükség megérinti szívünket. Ez szükség is! E mellett azonban szükséges, hogy kiépítsük a keresztyén sáfárság gondolatát és az részévé váljon minden keresztyén férfi és nő gondolatának. Nagypénteken megemlékezünk arról, hogy Krisztus meghalt a kereszten értem... élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Patragh Dezső, püspök
