Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-11-01 / 11-12. szám
REFORMÁTUSOK ».a: ír*-'“ Ä HERALD LAPJA Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Dr. Vitéz Ferenc 79-ik évfolyam 1979 november—december 11—12. szám VELETEK LESZEK MINDEN NAPON Angyali karok éneke között teljesedett be az ember, az örök ember vágya Karácsony éjszakáján. „Az övéi közé jött”, hogy velünk maradjon, mint a beteljesedett reménységnek drága ajándéka. Ezért örvendezünk Karácsony ünnepén és adunk hálát Istennek örök kegyelméért. Isten jósága újból emlékeztet az első Karácsonyra, a pásztorokra, a keleti bölcsekre, az emberi életet Krisztushoz vezérlő csillagra. Megérkezett az élet fejedelme, hogy tanítson, gyógyítson, felemeljen és hogy életét adja érettünk. Ez az áldozatkészség teszi teljessé a karácsonyi ünneplést és adja igaz jellegét a keresztyén örömnek. Dicsőséggel jött és dicsőséggel koronázta meg munkáját, hogy ne legyen hiábavalóvá a mi hitünk. Karácsony ünneplése abban lesz csodálatosan széppé, hogy velünk marad és mienk lesz örökre. Hűséges gyermek volt és ma is megdobban minden Jézust megismerő gyermek szíve. Tanítója volt a népnek és tanítása ma is megrázza az ember lelkét. „Soha senki úgy nem szólott, mint Ö”, erővel és mint akinek hatalma van az emberi élet felett. Szolgált, hogy megtanítson szolgálni és ezen a szolgálaton át felépíteni egy új világot új nemzetséggel. Akkor is úgy jött, mint a világ megtartója, hogy megtartson minket is Isten örök kegyelmében. Jött, hogy gyermeki arcán keresztül felénk mosolyogjon Mennyei Atyánk arca, „aki engem lát, látja az Atyát”. Ugye milyen jó emlékezni minderre Karácsony idején. Üzenete nem csak a prófétának volt az üzenete népéhez, hanem és azokhoz, akik körülvették őt, hanem szól az örök emberhez, akinek mindig szüksége van nemcsak a tanításra, hanem arra is, hogy a tanítás mögött ott legyen Istennek atyai szíve, aki örök szeretettel várja az élet útjaink oly sokszor megtört és lelkileg összeroncsolt gyermekét. Karácsony hozza számunkra azt a Krisztust, aki velünk marad és a mienk lesz örökre. Emberek reá találtak az élet Betlehemében és ha egyszer megtalálták zengő diadallal hirdetik: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség...” Bizonyságot tevő életté váltak, akik számára Karácsony jelentette az Ígéret beteljesedését. IDVEZLÉGY KIS JÉZUSKA Idvezlégy, Ids Jézuska, Idvezlégy, ó, kisbaba! Mért fekszel a jászolba, A hideg istállóba? Hol a fényes palota, Hol a kényes nyoszolya; Hol a lépes mézecske, Vajjal mázolt köcsöge? Ó, ha Magyarországban, Bicske mezővárosában Jöttél volna világra, Akadnál jobb országra. Mert adnánk jó mézecskét, Vajas, édes tejecskét; Szükségedet megszánnánk, Párnácskánkba takarnánk. Ortutay Gyula Magyar népdalok gyűjtéséből (Szabadbattyán, Fejér megye, Vajha ez a Karácsony a mi számunkra is hozná reménységünk beteljesedését és az új élet diadalát. Egry László
