Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 10 A városban a hangulat mélyponton állott. A vezetőség királyim tagjai és az erősen túlbecsült brit erők megjelenésétől halálra rémült lakosság Charleston feladását szorgalmazta, de erre hajlott az ott tartózkodó Rutledge kormányzó is. Moultrie tábornok, a város katonai parancsnoka erélyesen tiltakozott Charleston puskalövés nélküli feladása ellen, mellette csak a harcias, fiatal Laurens John, a kontinentális kongresszus volt alelnökének fia állott ki. Elképzelhető volt az örömük, amikor a bátorságáról ismert Pulaski váratlanul megjelent a tanácsban. Pulaski először huszárjaival végigparádézott a város utcáin, hogy harcias megjelenésükkel lelket öntsön a csüggedő polgárságba. Amikor pedig tudomást szerzett a meghódolási szándékról, a városi tanácsban felindultságában három nyelv keverékén beszélve, mint szövetségi tábornok tiltakozott a szégyenteljes kapituláció ellen és kijelentette, hogy a tanács döntésére való tekintet nélkül az angolokat meg fogja támadni. Annak bizonyítására, hogy a britek ellen nemcsak védekezni, hanem azokat megtámadni is lehet, Pulaski egy rendkívül merész, de éppen ezért sikerrel kecsegtető tervet dolgozott ki. Először a lovasság tör az ellenségre, s mikor az angol ezred meginog, a lovasok egy fordulattal visszavonulnak a város felé és a feltehetően üldözésbe átcsapó angol gyalogságot becsalják a lesben álló lövészek kereszttüzébe. A történetírók ezt az érdekes harcászati elgondolást kivétel nélkül Pulaski katonai géniuszának tulajdonítják. De aki valamennyire is ismeri az ősmagyar lovas harcászatot, az nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy az inkább a mi Kovátsunk agyában született meg és Pulasld az ő sugalmazására hajtatta azt végre. Pulaski bátor fellépése a tanácsban és tervezett támadásának híre futótűzként terjedt el a városban. A sáncokat megszálló alakulatok mögött a polgárok ezrei gyülekeztek és nézték végig a véres drámát. A lovasság magyar huszár kiképzőmestere után halált megvető bátorsággal vágtatott rá a megdöbbent és meglepődött angol zsoldosokra. Makacsul védekező „lázadókkal” már volt dolguk eddig is, de talán most fordult elő velük először, hogy azok mindent elsöprő támadást merészeltek meg ellenük. Ez volt a lélektani magyarázata annak, hogy a sok csatát megélt gyalogos ezred sorai megbomlottak, és akiket non vágtak a huszárok, futva hátrálni kezdtek. Sajnos a Légió lesállásba rendelt gyalogos része türelmetlenségében a lovasság után tódult és azt megakadályozta a tervbevett fordulat zavartalan végrehajtásában. Az angol ezred a királyi hadsereg egyik legjobban kiképzett és hosszú háborús tapasztalattal rendelkező, legénységéből állott. Pillanatok alatt felismerték az új helyzetet, visszanyerték lélekjelenlétüket és ellentámadásba mentek át. A kétségbeejtően összekeveredett légiós gyalogságot percek alatt lekaszabolták és pótolhatotlan veszteséget okoztak a huszárok soraiban is. Maga Kováts is súlyosan megsebesült és visszavonulás közben holtan esett le lováról. Az angolok azon a helyen temették el, ahol holttestét megtalálták, ez pedig Dr. Johnson szerint a mai Húgért utca sarkán van. A helyet márványcszloppal jelölte meg az Amerikai Magyar Szövetség kegyeletes megemlékezésül az első amerikai magyar iiősi halottra. Az ostromban részt vett Skelly nevű őrnagy ezt jegyezte be május 12-én naplójába: „Ez volt a legjobb lovasság, amivel a lázadók valaha is rendelkeztek.” Az angolok ezután általános rohamra indultak az erődítések ellen, ami azonban Moultrie tüzérségének hatásos tüzében összeomlott. A nap további részében alkudozás indult meg az ostromló sereg parancsnoka és a várost védő Moultrie tábornok között. A polgári vezetők nyomására, akik rettegtek egy vérfürdőtől, a városi tanács által parancsnokul megválasztott Moultrie félszíwel közvetítette ugyan az angolok felé az üzeneteket, de Prevost megalázó feltételeit sem ő, sem Pulaski nem volt hajlandó elfogadni. Május 12-én az angolok fogságába esett egy jelentős lovas, aki azt az üzenetet hozta Moultrinak, hogy Lincoln négyezer főnyi seregével erőitett menetze vonul Charleston felé. Prevost az előző napi huszár halálroham és az azt követő megsemmisítő tüzérségi tűz után már nem bízott a város lerohanásában. Bizonyosra vette, hogy az elszánt helyőrséggel szemben gyors és olcsó sikerre többé nem számíthat. Kovátsék példája új szellemet teremtett a védők soraiban. Nem akarván két tűz közé kerülni, elrendelte a déli irányban való visszavonulást. Charleston még egy nagyon fontos esztendeig a felkelők kezén maradt. 1780-ban az új angol fővezér elfoglalta a várost, de akkor Clinton nagyvonalú tervének sikeres végrehajtásához szükséges két lényeges feltétel hiányzott már. A délről jövő támadás nem jelentett meglepetést Washington számára és az angol csapatok brutalitása jelentéktelenre zsugorította azoknak a gyarmatosoknak a számát, akikre további északi irányú előretörésük során számíthattak. A várost bevehették, de a polgárok túlnyomó többségének rokonszenvét végleg eljátszották. A Pulaski Légió és a szabadság gondolatához a legnagyobb válság idején is hű maradt szövetségi katonák történelmet formáltak Charlestonban. Kováts pedig vérrel és vassal írta be az első magyar katona nevét az amerikai történelem lapjaira. Eszenyi László AZ AMSZ HATÁROZATA ÉS FELHÍVÁSA FABRICY KOVÁTS MIHÁLY HUSZÁREZREDES HŐSI HALÁLA 200. ÉVFORDULÓJÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉRE Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósága legutóbbi rendes ülése során megemlékezett az amerikai magyarság első nagy hősének, Fabricy Kováts Mihály huszárezredesnek a hősi haláláról és e nevezetes történelmi esemény 1979. május 11-én esedékes 200-ik évfordulójáról. A kiváló katona, aki később „Pulaski Légió” néven emlékezetessé vált, eredetileg „American Legion” nevű független csapattest megszervezése, felszerelése és kiképzése révén, 1
