Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7-8. szám

12 CALVIN SYNOD HERALD AMIRE BÜSZKÉK VAGYUNK RÉSZLET AZ ÉVI JELETÉSBŐL ... hogy Önerőből támadt fel a külföldi magyar cserké­szet. Amikor 10 évvel ezelőtt feltűntek az első külföldön szü­letett cserkésztisztek, boldogan mondogattuk, lesz utánpót­lásunk. Számításainkban nem csalódtunk. Ma, tíz évvel ké­sőbb, még nagyobb megnyugvással jelenthetem, hogy mind nagyobb számban vannak csapataink, melynek tagjai parancs­­nokostól, tisztikarostól, a legfiatalabb cserkészig, külföldön — sőt egy városban, a csapat székhelyén — születtek. Szövetségünk legmagasabb vezetőségében is mind több helyet foglalnak el a külföldön született, nevelkedett vezetők, örömünk egyben válasz a pesszimistáknak, cáfolat a nem hívőknek. Nem hiábavaló a külföldi cserkészmunka. Nem értelmetlen áldozat. ... hogy 10 évet szolgáltak, mint parancsnokok: Bene­dek László (Buenos Aires), Friedrich Ottóné (Cleveland), Hevesi Nagy Tibor (Sydney), Pálos István (Melbourne), Schlóder Miklós (New Brunswick), Vass Dénes (Buenos Aires) és immáron egy teljes évtizedet áldoztak életükből, hogy a rájuk bízott cserkészeket irányítsák. Egy-egy csapat vezetése sok lemondást, áldozatot, egész embert kíván. Jó példájukat köszönjük. Büszkék vagyunk rájuk. Leghosszabb idő óta szolgáló parancsnokunk jelenleg Padányi Erzsébet cscst., a bécsi csapatok parancsnoka, aki 15 éve áll őrhelyén, ... hogy ebben az esztendőben lelkesítő mérföldkövek­hez érkeztünk el vezetőképzésünk tekintetében is. Ezen a nyáron tartottuk meg — mintegy jubilálva — az 50. sz. őv. képző-, 40. sz. segédtisztképző-, és a 35. sz. cserkésztisztképző tábort. Hozzávetőleges számítás szerint, az elmúlt 30 esztendő során több,mint 4,000 őrsvezetőt, 2,000 segédtisztet és 700 cserkésztisztet képeztünk ki. ... hogy Pálos Isvánné, külföldön született és cserké­szetben nevelkedett melbourni cserkészparancsnok írta meg a legújabban megjelent Kiscserkészkönyvet. .. . hogy a külföldön felnőtt generáció világosan látja a magyar cserkészmunka értelmét. Felmérte, hogy cserkész­­kedni lehetne a befogadó országok nyelvén — a befogadó ország által nyújtandó esetleges sokkal nagyobb támogatás­sal, — de az nem lenne magyar cserkészet. Fiatal vezetőink több ízben kinyilatkoztatták, hogy ők csak magyarul haj­landók cserkészkedni. Pedig a kezdeti időkben akadtak olyan idősebbek, akik kételkedtek, akik azt mondták: elég lenne, ha csak egy kicsit magyarkodnánk ... Legtöbbjüket á ké­nyelemszeretet vagy az opportunizmus vezérelte. Másokat a hibás felmérés, mert nem látták, hogy az ifjúság keresi az identitását és nem akar megalkudni. Boldogság hallani fia­taljainktól, hogy nem elég egy-egy érettségi anyagát hirtelen bemagolni. Érzik, hogy évek szívós, rendszeres tanulására van szükség, hogy magyar kultúrájukat jól megalapozzák. Külföldön felnőtt, magyar iskolába soha nem járt cser­készvezetőnk írja: „Gyűjtsetek tapasztalatokat világszerte, hogy aztán kötelezővé tehessük cserkészvezetőink, vág/eset­leg rover-cserkészeink számára is a Corvina-kiképzést. Szá­momra fontosabb az ilyenfajta összekovácsolódás, *nint va-’ lami „hobbyn” keresztül, ahol ahány cserkész, annyi fajta hobby-t kellene találni, hogy mindenki élvezze. Szerintem, ez jobban összetartja felnövő cserkészeinket, mint bármi más. És hiába magyarázza nekem a külföldi magyarság egyik­másik vezetője, hogy a befogadó ország nyelvén is adhatunk önérzetet, kultúrát, mert az biztos, hogy egy, esetleg két ge­neráció után már mindenki elfelejtette, hogy létezünk vala­hol a nagyvilágban. Ezt mi jobban tudjuk, akik külföldön nőttünk fel, mert saját magunk bőrén érezzük és tapasztal­juk és társaink elhullásán látjuk ...” Sokan közülünk türelmetlenek és kétségbeesnek, ha egy­két ígéretesnek mutatkozó cserkészvezető néhány évre kikap­csolódik — egyetem, családalapítás vagy egzisztenciájának megalapítása miatt. „Hiába neveljük az ifjúságot, úgyis el­vesznek számunkra !” — mondják. Ezek nem akarják észre­venni, hogy néhány év elteltével már nem önmaga, hanem gyermekei örömére jön vissza ez a réteg. Jóformán valameny­­nyi. Ezek a cserkészcsaládok adják a legjobb cserkészanya­got munkánkhoz. ...hogy egészen új és érdekes formában jelentkezik a fiatalok szerepe magyar ügyekben. Észrevehetően idegenked­nek attól, hogy a meglevő, régebbi intézményekbe kapcsolód­janak be. Mebpróbálják a maguk szervezeteit létrehozni. A maguk módján óhajtanak szolgálni. Erre a lehetőségre néhány évvel ezelőtt már utaltam mondván, hogy a külföldi magyar cserkészetet nem mi, ott­honról jött cserkészvezetők öntjük végleges formába. A kül­földi magyar cserkészet képét az általunk nevelt fiatalok fogják kialakítani. Amíg a mi generációnk „átültetett fa” marad, a fiatalokból kinő az új magyar vezetőréteg. Vannak országok, ahol legtöbb magyar intézmény vezetésében máris a külföldön felnőtt magyar cserkészek vállalják a munka oroszlánrészét. ... hogy a cserkészházainkat, parkjainkat nem ajándék­ba kaptuk. Mindegyikbe cserkészek és vezetők, szülők verej­téke épült bele. Nem csupán a cement tartja őket össze, ha­nem éppúgy a magyarságunkért közösen hozott áldozat. így váltak szívet melegítő intézményekké. Cserkészintézményeink, — amellett, hogy gyakorlati hasz­nára vannak a cserkészetnek, otthont nyújtanak magyar is­koláknak, óvodáknak, egyúttal motiválni is szeretnének. Ál­taluk is ráeszmélhet a külföldi magyarság: nem szabad a mának élni. Intézményeink, egyesületeink ne költsék el a rájukbízott, hozzájuk befolyt összegeket pillanatnyi célokra. Építsék a jövendőt is. Fontos, hogy ifjúságunk a cserkész­­építkezéseken keresztül is megszokja a távlatokban való gon­dolkodást, de főként azt, hogy ne helyi, hanem világképle­tekben gondolkozzék. ... hogy megépült a Buenos Aires-i Rákóczi Cserkészház. Létrehozói méltán megérdemlik a legnagyobb dicséretet. In­fláció közepette, ezer nehézséggel megküzdve hozták létre ezt a cserkészethez mindenképpen méltó, legújabb cserkész intézményt. . .. hogy bár Magyarországon két teljesen különálló Szö­vetség működött, külföldön kezdettől fogva a legteljesebb egyetértésben működött a leány és fiú mozgalmunk. Leány­vezetőink a legtermészetesebb úton kerülnek be a legmaga­sabb szövetségi vezetői posztokra. Mind az alsó, mind a felső vezetés terén. ... hogy 30 esztendeje irányítja Szövetségünk életét a magyar cserkészközpont. Személyes örömöm, hogy a csapatparancsnokok 70íü-a, a TV. Testület és a központi osztályvezetők, a vezetőtiszt, a főtitkár, sőt a Szöv. elnöke is, nálam végezték el tisztitáboru­kat. Boldog vagyok, hogy ezzel hozzájárulhattam az egységes magyar cserkészet kialakításához, ami most az egész világot behálózza. Köszönöm mindannyiotok lelkes segítségét, önfel­áldozó munkáját, emberségét, megértését, még az időnkénti nézeteltéréseket is. Abból is tanultam és általuk jobban szol­gálhattam. Bodnár Gábor I

Next

/
Oldalképek
Tartalom