Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7-8. szám

12

CALVIN SYNOD HERALD

AMIRE BÜSZKÉK VAGYUNK

RÉSZLET AZ ÉVI JELETÉSBŐL

... hogy Önerőből támadt fel a külföldi magyar cserkészet. Amikor 10 évvel ezelőtt feltűntek az első külföldön született cserkésztisztek, boldogan mondogattuk, lesz utánpótlásunk. Számításainkban nem csalódtunk. Ma, tíz évvel később, még nagyobb megnyugvással jelenthetem, hogy mind nagyobb számban vannak csapataink, melynek tagjai parancsnokostól, tisztikarostól, a legfiatalabb cserkészig, külföldön — sőt egy városban, a csapat székhelyén — születtek.

Szövetségünk legmagasabb vezetőségében is mind több helyet foglalnak el a külföldön született, nevelkedett vezetők, örömünk egyben válasz a pesszimistáknak, cáfolat a nem hívőknek. Nem hiábavaló a külföldi cserkészmunka. Nem értelmetlen áldozat.

... hogy 10 évet szolgáltak, mint parancsnokok: Benedek László (Buenos Aires), Friedrich Ottóné (Cleveland), Hevesi Nagy Tibor (Sydney), Pálos István (Melbourne), Schlóder Miklós (New Brunswick), Vass Dénes (Buenos Aires) és immáron egy teljes évtizedet áldoztak életükből, hogy a rájuk bízott cserkészeket irányítsák. Egy-egy csapat vezetése sok lemondást, áldozatot, egész embert kíván. Jó példájukat köszönjük. Büszkék vagyunk rájuk.

Leghosszabb idő óta szolgáló parancsnokunk jelenleg Padányi Erzsébet cscst., a bécsi csapatok parancsnoka, aki 15 éve áll őrhelyén,

... hogy ebben az esztendőben lelkesítő mérföldkövekhez érkeztünk el vezetőképzésünk tekintetében is. Ezen a nyáron tartottuk meg — mintegy jubilálva — az 50. sz. őv. képző-, 40. sz. segédtisztképző-, és a 35. sz. cserkésztisztképző tábort. Hozzávetőleges számítás szerint, az elmúlt 30 esztendő során több,mint 4,000 őrsvezetőt, 2,000 segédtisztet és 700 cserkésztisztet képeztünk ki.

... hogy Pálos Isvánné, külföldön született és cserkészetben nevelkedett melbourni cserkészparancsnok írta meg a legújabban megjelent Kiscserkészkönyvet.

.. . hogy a külföldön felnőtt generáció világosan látja a magyar cserkészmunka értelmét. Felmérte, hogy cserkészkedni lehetne a befogadó országok nyelvén — a befogadó ország által nyújtandó esetleges sokkal nagyobb támogatással, — de az nem lenne magyar cserkészet. Fiatal vezetőink több ízben kinyilatkoztatták, hogy ők csak magyarul hajlandók cserkészkedni. Pedig a kezdeti időkben akadtak olyan idősebbek, akik kételkedtek, akik azt mondták: elég lenne, ha csak egy kicsit magyarkodnánk ... Legtöbbjüket á kényelemszeretet vagy az opportunizmus vezérelte. Másokat a hibás felmérés, mert nem látták, hogy az ifjúság keresi az identitását és nem akar megalkudni. Boldogság hallani fiataljainktól, hogy nem elég egy-egy érettségi anyagát hirtelen bemagolni. Érzik, hogy évek szívós, rendszeres tanulására van szükség, hogy magyar kultúrájukat jól megalapozzák.

Külföldön felnőtt, magyar iskolába soha nem járt cserkészvezetőnk írja: „Gyűjtsetek tapasztalatokat világszerte, hogy aztán kötelezővé tehessük cserkészvezetőink, vág/esetleg rover-cserkészeink számára is a Corvina-kiképzést. Számomra fontosabb az ilyenfajta összekovácsolódás, *nint va-’ lami „hobbyn” keresztül, ahol ahány cserkész, annyi fajta hobby-t kellene találni, hogy mindenki élvezze. Szerintem, ez jobban összetartja felnövő cserkészeinket, mint bármi más. És hiába magyarázza nekem a külföldi magyarság egyikmásik vezetője, hogy a befogadó ország nyelvén is adhatunk

önérzetet, kultúrát, mert az biztos, hogy egy, esetleg két generáció után már mindenki elfelejtette, hogy létezünk valahol a nagyvilágban. Ezt mi jobban tudjuk, akik külföldön nőttünk fel, mert saját magunk bőrén érezzük és tapasztaljuk és társaink elhullásán látjuk ...”

Sokan közülünk türelmetlenek és kétségbeesnek, ha egykét ígéretesnek mutatkozó cserkészvezető néhány évre kikapcsolódik — egyetem, családalapítás vagy egzisztenciájának megalapítása miatt. „Hiába neveljük az ifjúságot, úgyis elvesznek számunkra !” — mondják. Ezek nem akarják észrevenni, hogy néhány év elteltével már nem önmaga, hanem gyermekei örömére jön vissza ez a réteg. Jóformán valamenynyi. Ezek a cserkészcsaládok adják a legjobb cserkészanyagot munkánkhoz.

...hogy egészen új és érdekes formában jelentkezik a fiatalok szerepe magyar ügyekben. Észrevehetően idegenkednek attól, hogy a meglevő, régebbi intézményekbe kapcsolódjanak be. Mebpróbálják a maguk szervezeteit létrehozni. A maguk módján óhajtanak szolgálni.

Erre a lehetőségre néhány évvel ezelőtt már utaltam mondván, hogy a külföldi magyar cserkészetet nem mi, otthonról jött cserkészvezetők öntjük végleges formába. A külföldi magyar cserkészet képét az általunk nevelt fiatalok fogják kialakítani. Amíg a mi generációnk „átültetett fa” marad, a fiatalokból kinő az új magyar vezetőréteg. Vannak országok, ahol legtöbb magyar intézmény vezetésében máris a külföldön felnőtt magyar cserkészek vállalják a munka oroszlánrészét.

... hogy a cserkészházainkat, parkjainkat nem ajándékba kaptuk. Mindegyikbe cserkészek és vezetők, szülők verejtéke épült bele. Nem csupán a cement tartja őket össze, hanem éppúgy a magyarságunkért közösen hozott áldozat. így váltak szívet melegítő intézményekké.

Cserkészintézményeink, — amellett, hogy gyakorlati hasznára vannak a cserkészetnek, otthont nyújtanak magyar iskoláknak, óvodáknak, egyúttal motiválni is szeretnének. Általuk is ráeszmélhet a külföldi magyarság: nem szabad a mának élni. Intézményeink, egyesületeink ne költsék el a rájukbízott, hozzájuk befolyt összegeket pillanatnyi célokra. Építsék a jövendőt is. Fontos, hogy ifjúságunk a cserkészépítkezéseken keresztül is megszokja a távlatokban való gondolkodást, de főként azt, hogy ne helyi, hanem világképletekben gondolkozzék.

... hogy megépült a Buenos Aires-i Rákóczi Cserkészház. Létrehozói méltán megérdemlik a legnagyobb dicséretet. Infláció közepette, ezer nehézséggel megküzdve hozták létre ezt a cserkészethez mindenképpen méltó, legújabb cserkész intézményt.

. .. hogy bár Magyarországon két teljesen különálló Szövetség működött, külföldön kezdettől fogva a legteljesebb egyetértésben működött a leány és fiú mozgalmunk. Leányvezetőink a legtermészetesebb úton kerülnek be a legmagasabb szövetségi vezetői posztokra. Mind az alsó, mind a felső vezetés terén.

... hogy 30 esztendeje irányítja Szövetségünk életét a magyar cserkészközpont.

Személyes örömöm, hogy a csapatparancsnokok 70íü-a, a TV. Testület és a központi osztályvezetők, a vezetőtiszt, a főtitkár, sőt a Szöv. elnöke is, nálam végezték el tisztitáborukat. Boldog vagyok, hogy ezzel hozzájárulhattam az egységes magyar cserkészet kialakításához, ami most az egész világot behálózza. Köszönöm mindannyiotok lelkes segítségét, önfeláldozó munkáját, emberségét, megértését, még az időnkénti nézeteltéréseket is. Abból is tanultam és általuk jobban szolgálhattam.

Bodnár Gábor

I