Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7-8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 a főváros szívében. Ingatlan ügynökök közelítettek meg bennünket egyre nagyobb számban a különböző követségek ajánlatával. Az egymásra licitálás során végül is egy olyan ajánlattal álltunk szemben, mely komoly gondolkozásra kényszerítette az igazgatóság minden tagját, de főleg a főtisztviselőket. Meg kellett kérdeznünk önmagunktól: szabad-e a közös vagyon ilyen tekintélyes részét egy üzletház céljára nem egészen alkalmas palotában tartani, illik-e testvérsegítő intézményünk ügyeit egy legnagyobb luxussal épített és berendezett házban intéznünk vagy helyesebb elfogadni a rendkívül magas vételi ajánlatot, új és céljainkat jobban szolgáló házat építeni vagy venni és a hasznot a mai magas kamatozással befektetni tagjaink javára. így jutottunk el arra az elhatározásra, hogy ezt az immár harmadik Kossuth Házat eladjuk és helyette megépítjük a negyediket, mely talán nem lesz külsejében olyan pompás, mint a mostani, de sokkal jobban megfelel majd a mi sajátos követelményeinknek. Egyesületünk vezetősége nem a múltba néző és annak alkotásain egy helyben topogó, hanem jövőbe tekintő és új alkotásokra mindenkor kész emberekből áll. Épületeink, legyenek azok a fővárosban, Ligonierban vagy bárhol, testvérsegítő céljainkat szolgáló eszközök csupán, melyeket átalakítunk vagy újakkal pótolunk feladataink jobb ellátása érdekében, amint azt tettük a múltban is. Mert még örökségeink tisztelete sem helyezheti az eszközöket a célok szolgálata fölé. Az Egyesület ideiglenes központi irodájának címe június 5-től 1979. augusztus 31-ig az alábbi lesz: The Hungarian Reformed Federation of America P.O. Box 34917 Washington, D.C. 20034 Tel.: 301-770-1144 Ezután a vagy megvásárolandó, vagy megépítendő saját új épületünkbe költözünk: a negyedik Kossuth Házba. György Árpád, elnök Eszenyi László, ügyvezető alelnök Vargó Elemér, titkár Molnár József, pénztárnok * BÁNK BÁNBÓL Mily boldogtalan Az, a kinek bármely bilincsei Boldogtalan módon oldóznak el! Mióta a merániak — Menj, menj; Haza megytek — ott megmondhatod, hogy él Még Bánk! Igen — kedves szomszédok! él Még Bánk, atyánk — fogom kiáltani. ERDÉLY Hegyek és völgyek, pázsitos rét és kanyargó utak. Kék csepp a világ tengerében, dús négy folyam édes, szomjat csillapító vízzel. Fenyvesek a hegyek tengerében, hol árnyékot lel a vándor. Apró kis házak szerteszéjjel, dolgos emberek kint a réten. Hó télen. Illatos napsugár tavasszal, kalászt adó nyár és zamatos bort, ringatót szüretelő október ősszel. Kenyeret termő áldott földem, szerelmem. Álmot hozó, szívet andalító kék hegyek regényes őse. Idegennek százszínű panoráma, nekem szegénynek, koldusnak, rongyosnak, de szerető fiadnak hazája ... Erdély. Arad, 1974. július hó Molnár Sándor * A JÁROM ABLAKÁBÓL Az én szemem még járásáról megismeri, ki cammogott egy életen át ökrösfogat előtt, januárból februárba, februárból márciusba, márciusból... és így tovább. Főleg hátulról nézve hat ez csak csöndesítően a szívre: nem is lesz olyan nehéz az az út, csak használjuk jól mind a négy lábunk, halálig. S tudjunk bólongatni a járom ablakából — hova is? Legalább a szomszéd-ablak felé. Illyés Gyula
