Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7-8. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD évtized kell még, és az építő nemzedék legnagyobb része újra a régi görcsös vándorbottal a kezében, a kéken fénylő, végtelenbe vezető, de az „örökhaza” felé tartó csillagfényes mennyei országúton ballag ismét csendesen az Örökkévalóság nagy és szent birodalma felé, amely szent birodalomban örök polgárjogot nyertek földi röghözkötött életük küzdelmesen nehéz, de mindig jó szívvel építő munkája nyomán. Ennek az építő nemzedéknek és ezekkel együtt valamennyinek tisztes emlékére a szívemmel és a Szülőhazából, Otthonról hozott mindhalálig hű, magyar református kálvinista hitemmel egy apró kicsi mécsvilágot gyújtok ezen a helyen is figyelmeztető emlékezésül, hogy soha ne engedjétek ebben a református Katedrálisban, ebben a Nagytemplomban megcsendesedni a féltveőrzött százados kálvinista zsoltárt és az apánktól és édesanyánktól tanult magyar református imádságot, mert amíg mi itt vagyunk és Nagytemplomunk sziklába épített falai állnak, addig mindig az elmúlt sok küzdelemmel teljes esztendők magyar református kálvinista szelleme suhan keresztül az imádság-házának megszentelt falai között, amelynek minden legapróbb kicsi darabja is arra emlékeztet, hogy tartsd meg, ami nálad van, tartsd meg azt, ami a tiéd, és majd egyszer te is kicsit bővítve, kicsit szépítve add át mindazt, amit tőlünk és tisztes őseinktől szent örökségbe kaptál azoknak, akik életed és munkád folytatásai lesznek egykoron, mert ez a szent örökség elkötelez téged is, mint ahogy minket is megtartásra elkötelezett egy sok szomorúsággal, sok küzdelemmel teli hosszú emberi életen keresztül. Mindezek tudatában így becsüld meg lelkipásztorodat is, aki ebben az esztendőben ünnepelte köztünk való szolgálatának harminc éves és lelkipásztorrá szentelésének ötven éves jubileumát. Ezen a napon harminc esztendő sok munkával és sok törődéssel teli munkásnapjaira emlékeztünk, és felhőket karcoló tornyunkból a kéklő égen át messze szálló harangjaink zúgása az egész gyülekezet meleg szeretetével együtt „építő pásztort” köszöntött, mert ezen a tiszteletet és szeretetet adni akaró jubileumi vasárnapon, ötven évvel ezelőtt kapott fekete palást minden tisztséget megérdemlő árnyékában, harminc együtt eltöltött munkás év elmúlt napjaira is emlékeztünk valamennyien. Itt voltak testben vagy lélekben ezen a napon azok, akiket megkeresztelt és imádságával beoltott a mi magyar református Anyaszentegyházunk közel ötszáz éves hatalmas életfájába, itt voltak azok, akiket a házasság szent kötelékébe iktatott és a nagy életútra az örökkévaló Üristen áldásával és szeretetével elindított, de itt voltak azok is, akiket a nehéz csapások idején a szomorúság legnehezebb napjaiban vigasztalt akkor, amikor a csendes temetőkertben „Kedvest” temetett. Vigyázz mindig arra, ami a tiéd testvér, és soha sehol ne szégyelld magyar református kálvinista mivoltodat, hanem mindenkor légy büszke rá. Mindenkor imádkozzál és dolgozzál azért, hogy az a tisztes örökség, amit elődeidtől, és az a tanítás, amit pásztorodtól kaptál, mindig több legyen, nagyobb legyen és mindig szebb legyen te általad is Isten dicsőségére. Légy ehhez az örökséghez hű mindhalálig testedben, lelkedben, imádságodban és minden munkádban földi életed legutolsó pillanatáig. Soli Deo Gloria. Dr. Piri József $ A NEGYEDIK KOSSUTH HÁZ FELÉ Az Amerikai Magyar Református Egyesület igazgatósága Ligonierban tavaly ősszel tartott gyűlésén a körülményeket alaposan megfontolva úgy határozott, hogy a washingtoni központi székházát eladja a finn kormánynak, mely a palotának is beillő épületben nagykövetségét fogja elhelyezni. Az eladás véglegesítésére 1978. március 13-án került sor, amikor is a finn követség képviselői és jogtanácsosa $l,300,000.00-ra kiállított csekket nyújtottak át az Egyesület négy főtisztviselőjének vételár fejében. Összegszerűen ez volt a legnagyobb üzletkötés az Egyesület 81 éves történetében. Az épület 1963-ban $408,- 514.00-ba került, mikor a központi iroda elfoglalta. A több mint 300 százalékos tiszta haszon még az ingatlanok értékemeléséről ismert Washingtonban is rendkívül magas és az csakis a ház művészi külsejének köszönhető. A hosszan elhúzódó tárgyalások során a legmagasabb becslés $725,000.00 volt. Mindent összegezve a Kossuth Ház eladása rendkívül előnyös üzleti transakciónak tekintendő, ami jelentősen emelte Egyesületünk tiszta vagyonát és közvetve biztosítási értékelését. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy az eladás nem üzleti okokból, még kevésbé kényszerből, hanem józan meggondolásból történt. Kevés fratemális társaság rendelkezik ugyanis kötelezettségeihez viszonyítva olyan nagy tiszta vagyonnal, mint a Református Egyesület, biztosítási értékelésünk pedig magasan felette áll a huszonöt legnagyobb biztosító vállalat átlagának. Nem volt tehát szükség a vagyon gyors emelésére. Joggal merülhet fel a kérdés tagjaink és barátaink részéről: miért nem tartottuk akkor meg a szép magyar épületet a fővárosban ? A Kossuth Házat külső szépsége és belső beosztása kiválóan alkalmassá teszi egy követség használatára, de központi hivatalunk céljaira nem egészen felelt meg. Területének körülbelül egy harmadát — és éppen a legszebben kiépített szobákat — ritkán vagy egyáltalában nem használtuk. Két gyűlésterem is van a házban, de egyik sem alkalmas ötvennél több személy befogadására, így azután nagyobb közönséget vonzó rendezvényeket nem tudtunk tartani benne. Négy szintben épült, de a felvonó csak a harmadik emeletig visz fel, pedig a negyediken van a nagy raktár és ott lakik a házmester is, aki érthetően nem árult el különösebb örömet, ha késői látogatók csengettek a földszinti bejáratoknál. A felsorolt hátrányok ellenére sem jutott volna eszünkbe az eladás gondolata. Mi építettük, büszkék voltunk rá, amolyan magyar fellegvárnak tekintettük
