Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7-8. szám
REFORMÁTUSOK tiKK“"*- synod HEFJALD LAPJA Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Vitéz Ferenc 78-ik évfolyam 1978 július—augusztus 7—8. szám BÚZAFÖLDÖN A dülőúton megyek álmodozva, Kalászok kétfelől, amerre látok, Mint tengerből a színes kis hajózászlók: Ki-kivillannak a búzavirágok. Ki-ldvillannak kéken-pirosan, Megannyi színes jel a halk hullámon, Jeladások arról, hogy szép az élet És csendes tengeren a csendes álom. Kinyújtott kézzel, csendesen megyek, Percig kezem a kalász feje-alja, És áldón, mint az elsikló kalászt, A tűnő életet is simogatja. Reményik Sándor VIGYÁZZ MINDIG ARRA, AMI A TIÉD Ismét és újra elsuhant egy esztendő felettünk. A közel öt évszázados ősi magyar kálvinista zsoltár, a szülőhazától távolélő, de őszinte szívből jövő magyar imádság úgy, ahogyan lassan közeledünk az első százesztendős megmaradásunk ünnepéhez, már a mi Nagytemplomunkban is évek múlása közepette nagyon is megérezhetően elcsendesedett. Egyházunk közel egyévszázados fennállása alatt, de különösen az utolsó évtizedben, soha még annyi mindhalálig hű egyháztagunkat nem kísértünk ki a csendes temetőkertbe, mint az utolsó években tettük ezt. Meghökkentően széles rendet vágva kíméletlenül arat a halál közöttünk. Most voltak és most vannak soron azok a sokak — beleértve a magunkkal hozott és a már itt született gyermekeinket is —, akik a század elején vándoroltak be ebbe az országba, amely a „második hazájuk” lett, és akiket mi, munkájuk ma is látható eredményei nyomán, építő nemzedéknek nevezünk. Ennek az építő nemzedéknek szegényen és üres kézzel idevándorolt tagjai nincstelenségükben a semmiből alapítottak egyházakat. Ebből a tisztes szegénységből, ebből a tisztes, dolgos semmiből épült fel a mi szép Nagytemplomunk is, amelynél szebbet, különbet és nagyobbat a Szülőhazától távol élő idegenbe szakadt magyarság, a mindeneket teremtő Üristen számára sehol a nagy világon nem alkotott, amelyet építésének huszonldlencedik esztendejében, mint „építési műremeket” Cleveland város vezetősége Történelmi Emlékmű-vé nyilvánított hivatalosan. De az építő nemzedék nemcsak itt Clevelandban, hanem szerte ebben az országban, az otthagyott fehérfalú régire való emlékezésképpen új egyházakat alapított, új templomokat épített (és itt-ott melléje még iskolákat is), amelyeket hűségesen fenn is tartott. Egymás megsegítése céljából pedig egyleteket alapítottak, amelyek még ma is megvannak és céljukat betöltve áldásosán működnek mind a mai napig. Az alapító és építő nemzedék egymásután való gyors eltávozása azt a nagy veszélyt is jelentheti a jövendő számára, hogy munkájuk gyümölcse először helyileg, majd később esztendők múlva országos viszonylatban megsemmisül az utódok vállvonogató nemtörődömsége következtében. Nagyon is úgy néz ki, hogy már csak egy
