Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1977-09-01 / 9-10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület ^ Lj L U i\ I (| Alapítva 1900-ban hivatalos lapja SVNOD IlLM/lLiLy Szerkeszti: Vitéz Ferenc 77-ik évfolyam 1977 szeptember—október 9—10 szám Száz évvel ezelőtt, 1877-ben született, és 42 éves korában, 1919-ben halt meg, az első világromlás után. Szellemi életünk ragyogó központja volt, a legújabb magyar történelem csak vele együtt egész. Mégsem értették; sem őt, sem a megőrlő eseményeket. Ajnározói butaságból, vagy tudatosan meghamisították, ellenségei pedig ki akarták tagadni a magyar életből. Közben lírájában — az elképzelhető legmagasabb világirodalmi szinten — mutatkozott meg s tragédiába hüllőn zokogott az ember és a magyar. Több volt minden pártnál, társadalmi rétegnél, többféle ideológia is hiába kísérletezett vele: Ady a teljes magyarság kimetszett jegye volt. Benne jutottunk tiszta és teljes önismeretre. Európa ezer éven át idegenként kezelt, s lassan ismeretlenek lettünk magunk előtt is. Török áfium és német maszlag kiforgatott testestől-lelkestől, s mikor a világ friss népei körülöttünk és tőlünk keletre eszmélkedni kezdtek, mi elvesztettük magunkat. Zúzódott adottságokkal botladozott a magyar élet, s pállott sugarak voltak szellemi megnyilatkozásai. Ekkor szólalt meg Ady költészete, önismeretet sugárzott, s reális történelmi cselekvésre toborozta a népet. Kinyilatkoztatásszerű volt legmélyebb magyarságlátása: „Uralkodást magán nem tűr / S uralomra érdemeden”. Ez a lélek szükségképpen tragédiákat hordozott magában. Ilyen volt-e mindig, vagy csak eltorzult történelme folyamán? Az újkor századaiban már így mutatkozott. Ezért volt kuruc és labanc, megalkuvó és rebellis. Ezért volt vert nép és a világ hőse egyszerre. Virtus és bujdosás jellemezte leginkább. Görögtiizeket lobbantott és ködbe menekült, bujdosott a valóság elől, s élet-halál-harcát vívta vele. Nincs ennél szebb és szomorúbb, irreálisabb történelme egy népnek se. JT 1 1 Minden nép élete két áramban zajlik: ahogy adottságai megvalósulnak az ellenálló világban, s ahogy ezt a kibontakozást mutatja szellemi élete. A kettő feltételezi egymst, alakító módon gabalyodik össze. Szerencsés esetben erősitőleg, sokszor pedig ellentétesen. Shakespeare szelleme és az angolok törekvései együtt formálták századok ragyogó történelmét, a legnagyobb magyar költő viszont népe hullásakor adódott. Ady Endréről beszélek. „EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN” ADY ENDRE, 1877—1919
