Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD Presbyterian U. S., Reformed Church in America, Cumberland Presbyterian, United Church of Christ, Hungarian Reformed Church in America). Évente kétszer tartottak gyűlést az ország különböző részein, a vendéglátó váltakozva egy római katolikus és egy református/presbiteriánus közösség volt. Ennek a bilaterálisnak első gyűlés sorozata 1971- ig tartott. Két csoportban végezték munkájukat: az egyik az „istentiszteleti és missziós” szekció volt, másik a teológiai szekció. Az első ökumenikus istentiszteleti és bibliatanulmányozási mintákat készített, majd évekig a vegyesházasságokkal foglalkozott, amelyeket ökumenikus vagy keresztyének között házasságok elnevezés alatt tárgyalta. Megállapodtak abban, — a fő pontokat érintve itt —, hogy a római katolikus és a református/presbiteriánus egyházak elismerik az egymás templomában kötött házasságokat, az esküvő lehetőleg a menyasszony templomában köttessék, amennyiben mindkét lelkipásztor fungál, az teljes paritás alapján történjék, mindkét lelkipásztor kooperatív módon készítse elő a házasfeleket, megismertetve őket mindkét tradícióval, az esküvő után mindkét lelkipásztor aktív lelkigondozásban részesítse a párt, illetve a családot, a született gyermekeket illetőleg a házaspár döntse el, hogy melyik tradíció szerint nevelik őket, a másik tradíció ismeretében és tiszteletében, stb. A kozultáció ezeket az elveket mint elérendő célt jelölte meg, tudván, hogy a gyakorlati megvalósítás nem történhetik meg egyszerre egyik részről sem. De kétségtelen, hogy az utóbbi években sorozatosan megjelent pápai utasítások lassan, de fokozatosan ezeknek az elveknek a megvalósulását mutatták. Ugyanennek a szekciónak a másik nagy témája „A nők az egyházban” volt. A javaslat mint optimumot a nők teljes egyházi egyenjogúsítását jelölte meg. A teológiai szekció témái között ilyenek voltak: „Kijelentés, szentírás és tradíció,” „Dogmafejlődés,” ,,Az egyház szolgálata és az egyházi rend.” A konzultáció eredményeit — amiket természetesen felterjesztettek a két megbízó testülethez — részben publikálták is. Könyvben jelent meg a teológiai szekció munkaeredménye a „Reconsiderations” c. kötetben (World Horizons, New York, 1967), több folyóiratban az ökumenikus házasságokról, a nőknek az egyházakban való helyéről és az egyház szolgálatáról kialakított dokumentum. (Más bilaterálisokról megjelent publikációk közül említsük meg a „Marburg Revisited” /református-luteránus/ és a „The New Man” /református-ortodox/ c. köteteket.) Az amerikai római katolikus-református/presbiteriánus konzultációnak az első gyűléssorozatban római katolikus részről Ernest Unterkoefler délkarolinai püspök volt az elnöke, református/presbiteriánus részről egymást követően Richard Davies washingtoni presbiteriánus presbiter, Robert Moss lancasteri teológiai elnök és William Ward déli presbiteriánus lelkipásztor. 1972-től az amerikai konzultációt átszervezték. Először is csökkentették a résztvevők számát, kerek 20-ra; református/presbiteriánus részről a United Presbyterian Church, a Presbyterian Church in the U.S., a United Church of Christ, a Reformed Church in America és a Hungarian Reformed Church in America delegátusai vesznek részt; a résztvevők fele a konzultáció előzős gyűléssorozatában is tag volt, a másik fele új; a résztvevők teológiai professzorok, egyházi adminisztrátorok és lelkipásztorok; közöttük három nő foglal helyet (egy római katolikus, két presbiteriánus). Az új konzultáció tartamát három évben szabták meg, két szekció helyett a munkát egy csoportként végzik meghatározott egyetlen témával: “The Shape of the Unity We Seek.” A konzultáció kitűzött feladata, hogy megvizsgálja a következőket: hol van máris egység a két tradíció között; mik az egység meglévő akadályai; hogyan lehet ezeket megszűntetni; miben lehet az egységet fejleszteni, előrevinni. Kiindulópont a helyi gyülekezet, „isten népe.” Egy erre a célra kijelölt bizottság (task force) Columbus, Ohio városának ökumenikus szervezeteit és a helyi gyülekezetek ökumenikus kooperációját tanulmányozta egy hétig. Az ott nyert tapasztalatokat teológiailag és szociológiailag kiértékelte a konzultáció (ez történt eddig) és a következőkben négy vezető gondolat alapján fogja megvizsgálni, hogy „mit jelent ma Isten népének lenni.” A négy vezető gondolat: hitvallás (mi a közös hitünk, az ősegyház óta milyen törekvések voltak a különböző tradíciók összehangolására, az egység érdekében milyen tanbeli változtatások lennének szükségesek); istentisztelet (közös istentiszteletek különböző formái és lehetőségei, egy közös pünkösdi istentisztelet kidolgozása); misszió (hogyan lehet tradíciókat és új meglátásokat összehangolni, a különböző etikai álláspontok esetében annak kihangsúlyozása, hogy a szeretet parancsa alapján egymás magatartásának tiszteletben tartása, józan dialógus és annak elismerése szükséges, hogy a magatartások különbözősége a keresztyén tradíciók természetes velejárója); szervezet (kollegialitás, kölcsönös részvétel megfigyelők által az egyházak életében minden szinten, a gyülekezeti élettel kezdve, a liturgiái és egyházjogi tradíciók elemzése). Ezeknek a vizsgálatoknak az alapján kívánja a konzultáció rövid dokumentumban összegezni, hogy a két tradíció miben egyezik meg ma, s hogy a konzultáció meggyőződése szerint mit lehet tenni a különbségek eliminálására. k k k A római katolikus-református/presbiteriánus konzultációnak kezdettől fogva — tehát 1965 óta — magyar részről tagja volt Dr. Harsányi András cartereti lelkipásztor, az Amerikai Magyar Református Egyház Keleti Egyházmegyéjének esperese (aki egyben tagja a Református Egyházak Világszövetsége Északamerikai Területi Tanácsa adminisztrációs bizottságának). Az első gyűléssorozatban különösen aktív részt vett a keresztyének közötti házasság új elvi alapvetésének kidolgozásában. Az új konzultáció megalakítása után a megbízó testület, tehát a Református Egyházak Világszövetsége Északamerikai Területi Tanácsa a konzultáció alelnökévé és így a református/presbiteriánus delegáció vezetőjévé választotta. E minőségé-
