ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)
Amire Emlékszem
De énnekem már eltökélt szándékom volt e pálya, hiszen kisgyermek korom óta bíbelődtem a fenyőfával, fűrészelni és faragni meg is tanultam, tehát a munkások, ha rosszul dolgoztak, tanácsot tudtam adni, hogy miként kell jobban csinálni. Ennél fogva annyira beleéltem magam, hogy talán más téren való foglalkozás mellett nem is találtam volna magamat jól. Az erős határozat a jeget törte. A telepet átvettem és kellett körülkeríteni, és rá lakhelyet építeni. Bizony a lakhely nagyon egyszerű volt: egy szoba, konyha és kamrából állott; a födele deszkából volt. De az nekem igen jónak tetszett és elég kényelmesnek, pedig a szoba le sem volt padol- va. Hanem ami fő, nyugalmunkat nem zavarta tovább Anyám asszony. Csak hébe-hóba jött hozzánk egy kis nyelvfuttatásra. Bizony örült, ha egy kis zavart csinálhatott köztünk, mely nem volt ugyan komoly, de bántott engem, hogy az az asszony miért háborgat engem. De azután ritkábban jött, és szeszélyeivel kezdett alábbhagyni. A kerítkezés alkalmával a felöltőm letettem magamról egy fekvő fára, nem is törődve a zsebében levő tárcával. Délután bementem a városba, mert akkor még bent laktunk, a zsebet nem néztem, csak másnap reggel kérdeztem a feleségemtől a tárcát, de O nem tudott róla semmit. Akkor gondolkodok ám magam is, hogy hol lehet a tárca a benne levő háromszáz forinttal. Azonnal inaltam oda, ahol tegnap dolgoztam. Nézem a helyet, hol a fölöltő le volt téve, és nagy örömömre két darab forgács alatt megtalál44
