ifj. Zsoldos Ferenc: Amire emlékszem 1832–1867. Egy szentesi iparoslegény vándorútja - A történelem sodrában 3. (Szentes, 2013)

Amire Emlékszem

tam a tárcát az akkor éjjel esett esőtől megázva ugyan, de a pénzbankó a kiszáradás után használható lett.

A munkálatot megkezdettem mielőtt még kiköltöztünk volna, egy fűrésszel, takarás előtt. De azok is elmentek takarásra, mert akkor az volt a szokás. Csak augusztusban vagy szeptemberbe kaptunk ismét fűrészelőket, és nem is szégyeneltük, ha nem volt fánk az udvaron, gondoltuk majd vágnak a télen eleget. Hanem mégis csak ki kellett költözködni, mert a fenti okok miatt az Apámnál meguntuk; tehát bármilyen lakhellyel is megelégedtünk. De mikor már a magányba laktunk, szokatlannak tetszett, némelyek ilyesztgettek is, hogy télen talán rajtunk törnek és ki tudja mi történik. Én is akkor gondolkodóba estem, és hívtam több szegény embert, ingyen lakást és tűzre valót ajánlottam, de nem jött senki lakónak. Persze félhettek is a várostól 500 lépésre, jobbról-balról a legjárottabb két országút mellett; hogy osztán nem jött senki, belenyugodtunk sorsunkba. Vettünk két nagy kutyát éjjeli őrnek, azok nappal láncon voltak éjjel szabadon. Ha valaki jött, hírt adtak, és én felfegyverkezve kimentem, mert fegyvereim voltak egy rossz katonapisztoly és egy dupla rézpisztoly, zsebbe való; és botokkal- voltunk felfegyverkezve. Örültünk, ha ismét megvirradt, és békével fel virradhattunk. Akkor már nyugodtan voltunk, mert jöttek a munkások.

45