Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Szökés

Szolnokig gyalogolt a két Kaczúr. Szeptember végére értek a városba.- Hatalmas nyüzsgés fogadott bennünket a szolnoki állomáson. Katonaság érkezett s ment keletre. A civil nép egy része pedig jókora csomagokkal inait, amerre tudott. Mi tehervagonokon igyekeztünk Szentes felé közeledni.

Sikerrel. Pontosan 1944. október 6-án érkeztek Szentesre, családi otthonukba. Mivel az erödmunkán igen jól kerestek, pénzükön néhány mázsa búzát vásároltak s azt azonnal vitték a Krausz malomba. Ott a hadimunkát végző molnárok ismerték a sokgyerekes Kaczúr családot és hamar garatba öntötték a búzájukat, zsákokba az őrleményt. S minthogy a malomtulajdonosok egy napon elmenekültek, s a malmot a munkásaikra hagyták, a főmolnár úgy rendelkezett, hogy vámot se szedjenek a Kaczúrék búzájából.- Orosz kézre kerül itt úgyis minden - látta be a bölcs főmolnár. Két nappal megérkezésük után, 1944. október 8- án Szentesre érkezetek az oroszok. Előző nap néhány vadászrepülőjük jelent meg az égen, egy-két bombát ledobtak, abból egy a vásártéren nem robbant fel. Mi inasgyerekek csodájára jártunk. Katonákkal akkor még alig találkoztunk. Fogalmunk se volt, mi lesz a bombával. Kővel haji- gáltuk, de szerencsére nem robbant fel. Egy német egyenruhás magyar katona teherautóval jött arra s meglátva mit művelünk, megállt és ránk kiabált:- Ha ez a bomba felrobban, mindannyian megdöglünk.

Otthagytuk a bombát. Nekem különben is levente feladatot kellett teljesítenem. Hetek óta nem láttam tanítómesteremet. Behívó parancsot hozott a posta, megmutattam mesteremnek, és mentem a Levente Parancsnokságra. Ahol

56