Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Békés esztendők

Békés esztendők

Hányszor történt meg, hogy urai elárulták a népet. S az országot fenntartó munkás és paraszt, a dolgozó nép, újra és újra a nagyurak igájába jutottak. Ha kellett, idegen katonák, románok, franciák segítségével.

Idegenekről akkora haraggal, gyűlölettel nem halottam hétköznapi embereket beszélni, mint ahogyan az én proletár édesanyám a franciákat emlegette egészen haláláig. Hiszen ők szakították el férjétől, gyermekei apjától.- Ha nem jöttek volna a franciák, akkor szabadon élhettünk volna mi magyarok a Tanácsköztársaság által visz- szafoglalt területeken is. Még Temesváron is, ahol én megszülettem. De aztán azt is elcsatolták. A magyarokat mindig gyűlölő oláhoknak adták.

Próbáltuk magyarázni anyánknak, apánknak, hogy hiába beszélünk így. A románok, mint Erdélyben élő emberek nem tehetnek arról, hogy a nagyhatalmak akaratából, igazságtalanságok történnek. A nagyhatalmat soha nem érdeklik az emberek. Különösen a magyarok. Nyugaton mindig emlékeznek arra az időre, amikor a nyugati népek rettegtek a magyarok nyilaitól. Különben is: Bécs, a Habs- burg-dinasztia tartott minket gyarmati sorban a törökök elűzése óta.

Szigorú és bölcs nevelője volt gyermekeinek Kaczúr Péter háborús veterán, kubikos. Nyaranta részes arató, majd cséplőmunkás. Tavasszal, amióta az eszemet tudtam - felkeresett egy módos embert: Sarkadi Nagy Mihályt. Emlékezetem szerint ügyvéd volt az úr. S volt neki kertje, szántóföldje, villája a fábiánsebestyéni csemetekert szomszédságában. Jókora szántó! Barátságos jóemberként ismertük

39