Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Békés esztendők

meg mi gyerekek Sarkadi Miskát, ahogy apánk nevezte. Szentesi napszámosok támogatója volt ügyeikben is, meg azzal is, hogy földjét kiadta nekik felesbe, harmadába. Minden évben vállalt ott két hold kukoricát Kaczúr Péter. S amikor eljött az idő, indultak Kaczúrék kapákkal, bográcscsal a fábiáni határba. Tizenöt kilométernyi gyalogút.

Ballagtunk apám mögött, Péter bátyussal meg Lacival. Vállunkon tarisznya. Anyánk varrta sátorlapból Singer varrógépén, benne bugylibicska, kanál, krumplicukor. Édesanyám, amikor szolgálni indultunk, tarisznyánkba mindig vásárolt Bokoréknál, a sarki szatócséknál krumplicukrot. így valahogy édesebbnek tűnt a sok kilométernyi kutyagolás, a kukoricakapálás, sőt a pásztorélet is.- Ha megszokjátok, hogy dolgozni kell, akkor megéltek, bárhová vet benneteket a sors. - így okította utódait bölcsen a kubikos. Mindenféle kétkezi munkát megkóstoltatott velünk. Tüzelőfát vágni, vizet hordani kantával az utcai kútról, kerti munkát végezni, ásni, palántálni, gyomta- lanítani, felszedni a krumplit, csicsókát, kukoricát kapálni, tömi, fosztani, felhordani a padlásra, vagy a gazdának a góréjába. Vályogot verni, tapasztani, fát ültetni.

Soha nem untam magam apám mellett. Talán azért is élek még sokáig? Hiszen most, amikor ezeket a sorokat írom - már közelítem a nyolcvanat. O nyolcvanhárom évet élt. Beteg soha nem volt. Néha fájt a dereka, ilyenkor hívta valamelyik fiát: - Taposd meg a hátamat!

Felejthetetlen élmény volt nekem édesapám! Hívta az Armentesítő a Tiszára.- Gyere Pistám - szólított - ezen a héten nem mehetsz iskolába, majd bepótolod. Kellesz csikónak! Kubikosnak.

40