Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Vöröskatona orosz földön

Ezért a rekvirálásért, - mert Szentes tisztes gazdag polgárait „megrövidítették” többen felismerték, s a húszas évek legelején előállították. ítélet: másfél évi börtön. A szegedi Csillagban.- Hétvégén hordtam nekik a kalácsot, ilyenkor volt látogatási engedély. - Ezt már hitvese, Dudás Szabó Rozika mesélte éltében gyakran. Elmondta azt is, hogy a Szibériát járt veteránnak évekig jelentkeznie kellett a csendőrségen, mint megfigyelt kommunistának.- Azt se tudtuk, mi az. Uraink verték a fejünkbe. Meg a szívünkbe. - Pedig - emlékezett anyánk - apátok semmiféle pártnak nem volt tagja soha. Nem tehet róla, hogy végül is ráerőltették az urak. 1945-ben belépett a Magyar kommunista Pártba. Velem együtt.

*

S új dalokat tanítottak a pártházban. Egykori katonatiszt értett a kottaolvasáshoz. Kórust szervezett fiatalokból. Magam is beálltam, hiszen nemrég még templomi énekes voltam Kremán kántor úr mellett, majd később Tóth Gusztáv tanító úr mellett. Jártunk még temetésekre is, énekkel búcsúztatni valakit.

Új, nagy hírt hozott egy napon anyánk a városházáról.- Földet osztottak. Nagy Imre osztotta a földet a népnek Pusztaszeren.

S iratot tett az asztalra. Kórusban olvastuk fel: Kaczúr Péter hét gyerek, tíz hold szántó, Kistőke, Jámborhalom.

Csodálkoztunk, mert apánk nem örült a nagy hírnek.- Mi az úristent csinálok én a földdel? Kubikos vagyok, nem paraszt.

36