Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Vöröskatona orosz földön

- De hékám! Öregedünk, nem bírod már a kubikos talicskát. A földet majd megmunkálják a gyerekek. Egyszerre öten-hatan kimehettünk.

így is kezdődött. Ásóval, kapával gyalogoltunk nyolc kilométert a Jámbor-halomig. A halom nagy része éppen a mi földünkre jutott. A legelső tavaszon kukoricát vetettünk jókora területen, kapával. Majd pár nappal később felkeresett bennünket egy szomszéd gazdálkodó.- Aradi János vagyok. Az a nagy nyárfás tanya az enyém, hozzá harminchét hold szántó. Igával segíthetek maguknak, ha úgy akarják. Majd aratáskor, kukoricatöréskor visszasegítik.

A Szentesi Újság, a Szentesi Lap, majd a Magyar Alföld arról írt, hogy kell a kenyér meg a hús a városnak, az ipari munkásságnak, a bányászoknak.

Kenyerünk nekünk is szűkén volt. Kukoricát daráltunk, anyánk görhemálét sütögetett. Emlék, hogy legelőször 1946 tavaszán arattunk rozst a saját földünkön. S hogy ne mindig kukoricát.

*

Történelmi dátum: 1919. Tanácsköztársaság Magyar- országon. Az orosz példa első követési kísérlete. Amelyet talán az a tény erősített, hogy a tanácshatalom háborút indított északon a csehek ellen, keleten a románok ellen. Kezdetben sikerrel szabadították fel a magyar területeket. Az volt a cél, hogy megtisztítsák az egész országot. N agymagy arország!

Nem kellett vörös katonának lenni, hogy ezek a célok hatással legyenek a magyarság körében. Ám az úri társadalomnak nem smakkolt, hogy éppen a vörösök legyenek a

37