Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Váratlan fordulat

közt éltem, mint parádés kocsis, ragadt rám valami a viselkedésükből. És nem csak rossz.

Kisebb egység parancsnokává nevezték ki a vörösök Kaczúrt. S ahelyett, hogy amiről évek óta álmodoztak, hogy a cárt leverték az oroszok, hát majd indulhatnak haza a foglyok, kezdődött az újabb háború orosz földön, orosz célokért, orosz felszereléssel. Szibériai nyarakat, teleket éltek át sok ezren. És nagyon sokan örökre ott maradtak. Ki azért, mert elesett, ki azért, mert már-már otthon érezte magát. Ellátták a hadseregben, benősült valamelyik szibériai faluba, városba.

Emberek voltunk, és ott is emberek maradtunk - vallotta Kaczúr Péter.

33