Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Vöröskatona orosz földön

Vöröskatona orosz földön

Időközben Magyarországon is megtörtént a változás. Az 1918-ban kitört forradalom, mozgósító hatású volt. A fogságban élők híreket kaptak az ottani újságokból, meg agitátorok segítségével a magyarországi változásokról.- Örültünk, amikor megtudtuk, hogy talán nem leszünk többé német gyarmat. Talán önállóvá lehet Magyar- ország. - És akkor velünk mi lesz? — szólt közbe ebben a vitában hol a horvát, hol a román, hol a cseh. És nem volt egyszerű elfogadható választ adni.

Hatásos volt az internacionalista nevelés. A tisztek egyike-másika Petőfi verseit idézte. Világszabadság! Legyen Világszabadság!- Világszabadság!? De hiszen itt sincs, hangoztatták többen, akiknek már-már elegük volt a hadak útjából.- Folytattuk a háborút. Haladtunk egyre bentebb Szibériába. Egy reggeli osztáskor magyar egységparancsnokunk - egy tiszt - elmondta, hogy kettéosztják a sereget, mivel a fehérgárdisták két irányban vonulnak. Egyik seregrész északnak tart, másik keletnek. S mint üldözők, ezt tesszük mi is.- Már azt hallottuk, hogy nem messze van a tenger. A csendes tenger - emlékezett apám - Megvallom, szerettem volna azt látni. Ki ne szerette volna?

Szerencsés volt. Csapata eljutott a tengerig. Ám volt ebben a mesében valami szép.- Rettenetes hidegben haladt egységünk napról-napra, hétröl-hétre. Már nem tudtuk, hol vagyunk. Nőtt a sereg, hiszen szibériai lakókat is besoroztak az elesettek helyébe. Hitték, hogy legyözhetetlenek.

34