Kaczúr István: A kubikos. Apám regénye - A történelem sodrában 2. (Szentes, 2009)

Apa nélkül

Timföldgyárban munkálkodott, majd hadi „vállalkozás” következett:- Ez már nem vállalkozás volt, hanem parancs: beva- goníroztak bennünket Almásfüzitőn és vittek Erdélybe, erődöket építeni, mivel 1944-ben közeledett az orosz.

így gyűlt meg a baja Péternek még egyszer életében az oroszokkal, akikkel annak idején 1914-ben már összetalálkozott. S annak az élménynek hosszú éveket áldozhatott.

*

De hol vagyunk még ettől? A múlt század tízes éveinek kezdetén Szentesre került Péter. Mint lóimádó ifjút, s hozzáértő fogatost, felfogadta Szentesen a nagybirtokos Szeder Ferenc János családjának ispánja parádés kocsisnak.- Tudunk hozzáértésedről és jó magaviseletedről - lépett hozzá egy alkalommal. - Elment a kocsisunk, vállald az állást helyette?- Városban kocsiskodni?- Igen. Hintó is van, igás kocsi is. Mikor mire van szükségük a méltóságoséknak. Még ehhez illő öltözetet is kapsz.- Tisztelettel köszönöm és vállalom, ha valóban megfelelnék.- Előző gazdád mindent elmesélt rólad. Még azt is, hogyan bántál a vasderes csődőrrel. Na, ez megtetszett nekünk és úgy intéztük, kerülj ide hozzánk, együtt a vasderessel. A te dolgod igára szoktatni. Gyönyörű állat!

Kellett ennél nagyobb dicséret és elismerés egy huszonéves ifjúnak? Természetesen beszegődött Kaczúr Péter a szentesi Szeder birtokosékhoz. A Szeder család a legjelesebb volt a városban. Ősi birtokos família, országos hír10