István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)
A háború kezdete
LABÁDI ISTVÁN VISSZAEMLÉKEZÉSE A háború kezdete Bevonultam katonának az Úr 1914. év december 30- án. Éves gazdasági cseléd voltam a dónáti határban, Papp István nagy gazdánál. Ugyanekkor ettől a gazdától is be kellett adni két lovat kocsival, befogva, teljes felszereléssel: ásó, csákány, lapát, vízmentes ponyva, viharlámpa, lovaknak kétnapi széna, valamint zab, takarmánnyal. Tehát én ezzel a fogattal mentem el a szentesi mázsaháztól. 1915. január 2-án indultunk el 308 kocsival, szakadó hideg esőben, Szerbiába, mégpedig azzal a tudattal, hogyha vége lesz a háborúnak, akkor visszajövünk a fogattal együtt. Irány Hódmezővásárhelyen keresztül a szerb határig, majd tovább, és végre megérkeztünk egy szerbiai - Budvájsz nevű - városba. Itt szétosztottak bennünket a rajvonalba lőszert szállítani. De a mi lovaink nem bírták sokáig a hideg időjárást, és bizony hamar kezdtek elhullani, no meg az ellátás is gyenge volt. így márciusra én is fogat nélkül maradtam, s még nagyon sokan. Csak az lett a dolog vége, hogy jött egy parancs, hogy akik fogat nélkül maradtak, azok haza fognak menni. Lett is nagy öröm részünkre, mert már másnap el is engedtek bennünket. Ki hová való volt, megkapta az utazási lapot a vasúti jeggyel. Én hazaértem Szentesre április 12-én. Itthon jelentkezni kellett a katonai parancsnokságnál, s bizony az öröm nem sokáig tartott, mert menni kellett sorozásra április 27-én. Ekkor már bennmaradtam a katonai fegyveres szolgálatba. Június 16-án bevonultam a gyulai 5
