István Ferenc: Kilenc év Szibériában. Egy volt szentesi hadifogoly visszaemlékezései 1916–1925 - A történelem sodrában 1. (Szentes, 2009)

Családalapítás orosz állampolgárként

kártyázni búcsúzóul. Éjféltájon mentek el. Reggel megyek a tehénnek enni adni, hát nincs a Riska sehol. A hátsó kerítést kibontották, szánkóra lökték és elvitték. Na éppen ez hiányzott még nékem. Jelentettem a rendőrségen, nyomoztak, keresték, de tehén nincs. Majd egy hét múlva hivattak a rendőrségre. Mondják, van egy feljelentés a másik faluból. Át is mentünk, két rendőr meg én. Bementünk egy házhoz, de az ember nem volt odahaza. Csak a két rendőr mondta az asszonynak, hogy házkutatás fognak tartani. De a nő azt felelte, hogy biztos a tehén ügyben jöttek. Meg is mutatta, hogy hol van a tehén befalazva. Egy fészerépület volt körüldeszkázva. Kérdezték tőlem, hogy az enyém-e. Mivel az ember nem volt odahaza, így a falusi bírót kellett odahívni tanúnak. El is jött, a Riska ki lett szabadítva. Azt mondták a rendőrök, hogy el kell ereszteni, hogy merre fog menni, mert járlat ott nem volt se tehénnek, se lónak. A tehén egyből elindult a mi községünkbe. Ez Csaklova község volt, és ez úgy történt, hogy az ember összeveszett a feleségével, és az jelentette fel. így lettem szerencsés helyzetben itt is.

Közben a vörös hadseregtől is kaptam idézést, hogy jelentkezzem. De erre már nem volt idő. Levélben küldtem értesítést, hogy én elutazok, az útlevelem is készen van. De azért kijöttek a közelebbi parancsnokságtól meggyőződni a helyzetről. Itt már úgy meg voltam rökönyöd- ve, hogy már le akartam mondani a hazamenésről. Sem aludni, sem enni nem bírtam az izgalmaktól. De ha már belefogtam, ha sikerül végrehajtom. El is lett adva minden. Aztán jött a indulás napja. 1925. május 8-án reggel elindultunk, és délután négy órára értünk a jurginszki állomásra. Huszonnyolc kilométerre volt a mi lakásunktól.

57