A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VIII. Holttá nyilvánítás
hette a parasztság gazdasági erejét, harmadrészt a birtokok elkobzásával és azoknak az állami mezőgazdasági birtokoknak juttatásával újabb, hatalmas lépést tehetett a mezőgazdaság teljes társadalmasítása irányába. VIII. HOLTTÁ NYILVÁNÍTÁS AII. világháború világszerte óriási emberveszteségeket okozott. Vidékünkön is - ahol közvetlen harci cselekmények nem folytak - sokan vesztették életüket, különösen a polgári lakosság köréből. A II. világháború során - annak totális jellegénél fogva - a civilek és a katonák sorsa összefonódott: elmosódott a front és a hátország közötti határ. Közismert tény, hogy a II. világháborúban a polgári lakosság nagyarányú pusztulását az etnikai, vallási, ideológiai okokból elkövetett megtorlások, népirtások okozták. Jellemző, hogy a katonák zöme is inkább hadifogságban, nem pedig a harctereken vesztette életét. A katonai és polgári veszteségek aránya az I. világháborúban 75 : 1 volt, míg a II. világháború során ez az arány már 0,8 : 1-re módosult, vagyis több polgári személy vesztette életét, mint katona!206 A háború során eltűnt személyek sorsa nagyon sok esetben nem volt teljesen egyértelmű: nem volt biztos, hogy életüket vesztették-e, vagy esetleg valahol fogságban sínylődnek. A háborút követő időszakban, már 1945-ben megkezdődtek azok a bírósági eljárások, melyek során - elsősorban a hozzátartozók - a háború során eltűnt személyek holttá nyilvánítását kezdeményezték. A jugoszláv bíróságok 1945 és 1952 között ezeket az ügyeket a peren kívüli eljárásokra vonatkozó törvény alapján folytatták le. A Zentai Járásbíróságon az egyik első, II. világháborúval kapcsolatos holttányilvánítási eljárást a zsidó származású Schuller Istvánná született Schwarz Klára zentai lakos kezdeményezte szintén zsidó származású férje ügyében, aki a háború során eltűnt. Az eljárást kezdeményező beadványban 1945. november 5-én a következő tényállást ismertette a bírósággal: „Férjemet, dr. Schuller István zentai ügyvédet, [aki] 1907. március 22-én Eszéken született, a megszállók 1942 közepén munkaszolgálatra207 vitték, és a Vöröskereszt jelentése alapján 1943 januárjában a harctéren eltűnt, azóta nem tért vissza és nem jelentkezett. [...] Mivel bizonyos, hogy férjemet - mint munkaszolgálatost - a harctéren megölték, kérem a járásbíróságot, hogy indítsa el dr. Schuller István halálának bizonyítási eljárását, hogy az eltűntnek nevezzen ki eseti gondnokot, a peren kívüli 20f' Sipos Péter főszerk.: Magyarország a második világháborúban. A-Zs. Budapest, 1997,94. 207 A munkaszolgálat fegyver nélküli, munkával teljesített honvédelmi szolgálat volt a m. kir. honvédségnél 1939 és 1945 között. A munkaszolgálatos zászlóaljakban olyan személyek szolgáltak, akik származási, politikai, erkölcsi okokból nem szolgálhattak fegyveres alakulatoknál. Az 1942:XIV. törvénycikk értelmében zsidónak minősítettek csak kisegítő munkaszolgálatra voltak alkalmazhatók. A munkaszolgálatosokkal a fronton gyakran életveszélyes feladatokat - pl. aknaszedést - végeztettek. 90
