A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - VI. A polgárok rezsimellenes megnyilvánulásai 1945-ben a Zentai Járási Népbíróság iratainak tükrében
A Járási Népbizottság mindkét tanácsának - Járási Tanács és a Termelők Tanácsa - 1953. december 28-án megtartott együttes ülésén tisztségükből felmentették Győri Jánost és Danilo Radujkovot. Helyettük bírákká Ljubisa Mihaljdzicot és Borivoj Marinkovot nevezték ki. Harsány Lajos bíró 1955. augusztus 31-én hagyta el a zentai bíróságot, helyébe 1955. szeptember 1-jén Svetlana Stajner lépett, aki már 1946 óta a bíróság munkatársa volt. Milan Ludajic 1956. december 1-jén lett a zentai bíróság bírája. A személyi változások tükrében 1956 végén a Zentai Járásbíróság személyi állományát - amely elérte a 30 főt - a következő beosztású munkatársak képezték: 6 bíró, 1 jogi végzettségű szakmai munkatárs, 5 telekkönyvi előadó, 7 irodai előadó, 7 gépíró, 3 kézbesítő, 1 takarító. A vajdasági törvényalkotó által 1955-ben meghozott döntés értelmében a Zentai Járásbíróság illetékességi területe Ada, Magyarkanizsa, Martonos, Mohol, Zenta és Horgos községek területét foglalta magába. A Zentai Járásbíróság továbbra is a Szabadkai Körzeti Bíróság hatáskörébe tartozott, a Zentai járás cégeinek ügyeiben pedig a szabadkai székhelyű Körzeti Gazdasági Bíróság volt illetékes. VI. A POLGÁROK REZSIMELLENES MEGNYILVÁNULÁSAI 1945-BEN A ZENTAI JÁRÁSI NÉPBÍRÓSÁG IRATAINAK TÜKRÉBEN A háború befejezését követően az új jugoszláv hatalom és a JKP mindinkább megszilárdította hatalmi helyzetét, ami nem volt az ország minden polgárának ínyére: nem szimpatizált mindenki az új rezsimmel. Szinte minden közösségben előfordultak olyan személyek, akik úton-útfélen kifejtették nemtetszésüket a kommunisták, esetenként Tito személye iránt. Tették ezt általában alkoholos befolyásoltság állapotában - hiszen akkor legbátrabb az ember! -, de már Makszim Gorkij, a nagy szovjet/orosz író is megmondta: amit az ember józan állapotban gondol, részegen kikotyogja! Ilyen ügybe keveredett 1945 júniusában az 50 éves D. Jovan zentai hentes is, aki - nőtlen és családtalan lévén - gyakran nézett a pohár fenekére. Olyannyira italozott, hogy - saját bevallása szerint - gyakran nem tudott sem önmagáról, sem cselekedeteiről. A továbbiakban erről a következőket vallotta: „így több alkalommal becsméreltem a hatalmat és általában a mai helyzetet. Egy alkalommal Kűri Kálmán vendéglőjében a partizánok előtt nyilvánosan szidtam Tito [marsall] anyját. Ők ezért bezártak, majd a Szabadkai Körzeti Bíróságra irányítottak, ahol hat napig voltam bezárva, majd hazaengedtek. Nem emlékszem, hogy ezután bárkit is becsméreltem volna, kivéve, hogy az utcán viccelődtem a magyarokkal. Nem hogy nem emlékszem, hanem egészen pontos az, hogy szidtam a kommunista anyjukat. Szokásom volt, hogy a kommunista anyjukat szidtam, de én azt nem gondoltam komolyan [...] csak úgy, viccből.”155 155 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. K. 147/1945 - D. Jovan zentai lakos elleni büntetőeljárás. 75
