A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IV. A jugoszláv agrárreform
céljaira hagynak meg. Erről az agrárreform, és telepítési miniszter hoz külön döntést. Nem esik a rendelkezés hatálya alá a vagyonközösségek, a törzsek, a községek és az állam földje. >■ Elveszik a földet a templomoktól, imaházaktól, kolostoroktól, egyházi intézményektől, továbbá a vallási és egyházi alapítványoktól. A templomoktól, kolostoroktól, zárdáktól és egyházi intézményektől csak a 10 hektáron felüli földet - szántót, erdőt, szőlőt, gyümölcsöst - veszik el. Nagyobb jelentőségű vallási intézményeknek, történelmi jelentőségű templomoknak 30 hektár föld megtartását engedélyezik saját birtokukból. Az erről szóló döntést a kerületi népbizottság előterjesztésére, a közoktatásügyi miniszter véleményezése alapján a földreform és telepítésügyi miniszter hozza meg. > Ugyancsak lefoglalják az állam javára azokat a földeket, amelyek a háború eseményei következtében gazda és örökös nélkül maradtak. > Elveszik a törvényben engedélyezett maximum feletti földterületeket. > A három, illetve erdőbirtoknál az öt hektáron felüli többletet olyan személyektől, akik a jelen törvény szerint nem tekintendők földműveseknek, és földterületük kisebb, mint a törvény első bekezdésében említett maximum. A törvény 1-4. szakasza alapján elvett földeknél a földdel együtt az egész élő és holt leltár - jószág, szerszám, mezőgazdasági eszköz - is az állam kezébe ment át a gazdasági épületekkel és gépekkel együtt az 1945. augusztus 28-ai állapot szerint, éspedig minden kártérítési igény nélkül. Ha a földet a törvény 5. és 6. pont alapján vették el, a tulajdonos kártérítésre tarthatott igényt, éspedig az egyévi átlagos jövedelem összegében. A földművesnek tulajdonában maximálisan 20-35 hektárnyi megművelhető földterület maradhatott, illetve az egész földterületből 45 hektár összterület.108 A kisajátítást végző hatóságok esetenként külön-külön állapíthatták meg a maximumot tekintetbe véve a föld minőségét, termőképességét és a termelési ágazatot. A törvény 6. szakasza alapján államosított földeknél visszaadták a földterületet abban az esetben, ha a szülők, gyermekek, nagyszülők, testvérek, unokák, a tulajdonos nagybátyja vagy annak gyermekei földműveléssel foglalkoztak. Ilyen esetben ezek kapják a földet, de csak akkor, ha egész birtokuk nem több mint 20-35 hektár megművelhető föld, illetve az összterület nem nagyobb 45 hektárnál. Elekor azonban az eddigi földtulajdonosnak nem járt kártérítés.109 Az agrártörvény alapján létesített földalapot mindazok a földterületek képezték, amelyeket a törvény szerint kisajátítottak, továbbá a német nemzetiségűeknek - az AVNOJ döntése alapján elkobzásra ítélt -, birtoka kivéve, ha ezek a földek nem estek a szövetségi agrárreformtörvény előírásai alá. A földalapba kerültek a népellenségek birtokai, amelyeket bírói ítélettel koboztak el, továbbá azok a földterületek, amelyeket az állam a sajátjából engedett át a szegény sorsúak földhöz juttatása érdekében. io« Uo 109 Uo. 54
