A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IV. A jugoszláv agrárreform
fejlődésük meggyorsulása és a nehézségek csökkentése szempontjából sokkal célszerűbb, mintha különböző vidékek eltérő felfogású és eltérő életmódot folytató embereit kényszerítjük együttélésre és közös munkára.”102 Kiemelte, hogy az összes telepesek a nekik kiosztott földingatlanok teljes birtokosai lesznek. A régebbi telepítések fő hibájaként értékelte, hogy az állam a telepeseket nem erősítette meg a kapott földek birtokában, ezért azok nem érezték magukat biztonságban földjeiken. Ezzel szemben az új telepítés során az állam egy év leforgása alatt a kiosztott földet minden telepesre telekkönyvileg is ráruházza.103 A szövetségi törvényt követően, annak előírásai alapján 1945. november 14-én Szerbia Népképviselőházának Elnöksége meghozta a Szerbiára és a Vajdaságra érvényes agrárreformról és betelepítésről szóló törvényt.104 A törvény fontosabb részleteit a Magyar Szó 1945. november 23-ai számában magyarázták meg. A törvény fontos kitétele volt, hogy ki tekinthető földművesnek. A cikk szerint: „...Földműves az, aki 1945. július 10-e előtt egyedül, vagy családjával együtt saját vagy idegen földet művelt. A földművesnek tekintendő személy bérmunkásokkal is dolgoztathatott, ha birtokán lakott és fizikailag maga is részt vett a földműves munkában. Első feltétel minden esetben az, hogy a szóban forgó személy fő foglalkozása a földművelés. Földművesnek tekintendő az a személy is, akinek földje van és emellett mint munkás vagy mint szezonmunkás (pecsalbár)105 dolgozik, továbbá a falusi iparos vagy kivándorló, akinek családja az országban maradt és földet művel. Földművesnek tekintendők azok a földműves-, munkás- vagy kisiparoscsaládok is, amelyeknek földjük volt, a háború következtében azonban elegendő munkaerő nélkül maradtak, és így kénytelenek voltak földjüket idegeneknek kiadni művelésre.”106 A törvény másik fontos kitétele a megművelhető földterület fogalmának meghatározása volt, a cikk szerint: „Megművelhető földterületnek tekintendő a szántóföld, szőlő, gyümölcsös, rét, kert és legelő, amely alkalmas a közvetlen művelésre.”107 Az új törvény szerint elvették eddigi tulajdonosától, és az állam vette át a következő föld- és erdőbirtokokat: > Azt a nagybirtokot, amely túlhaladja a 45, illetve a megművelhető 25 hektárnyi földterületet abban az esetben, ha ezek tulajdonosa nem tekinthető földművesnek. > A bankok, vállalatok, részvénytársaságok és más magánjogi személyek földjét. Itt kivételt képeznek azok a földterületek, amelyeket gyáripari, építészeti, tudományos, kulturális és más hasznos társadalmi tevékenység 1(12 Uo. '°5 Uo. 104 Zakón o agrarnoj reformi i unutrasnjoj kolonizaciji. Sluzbeni glasnik NRS, 1945. 39. sz. 1115 Vándormunkás, vidékre járó napszámos. 106 A szerbiai földreformtörvény lehetővé teszi a helyi szegénység földhöz juttatását. Magyar Szó, II. évf. 1945. november 23. 272. sz. 2. ,U7 Uo. 53
