A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - IV. A jugoszláv agrárreform
járó földmaximumot - ún. „nagymaximum” - a szerbiai agrárreformról és betelepítésről szóló törvény97 szerint 20 hektárban (34 katasztrális hold és 800 négyszögöl), az alapvetően nem földművelésből élők földmaximumát - ún. „nem földműves maximum” - pedig 3 hektárban határozták meg. A „nagymaximum” és a „nem földműves maximum” felett elvett földek esetében a törvény 6. szakasza kártérítés kifizetését helyezte kilátásba egyéves hektáronkénti átlaghozam értékének magasságában: Vajdaság esetében ez 5 mázsa (500 kg) búza árát jelentette: ennek kifizetésére a gyakorlatban nem került sor. A földművesek esetében az elvett földterületen lévő épületek és mezőgazdasági felszerelés nem esett a kisajátítás alá. A törvény 8. szakasza kilátásba helyezte, hogy egyes egyházi szervezetek esetében csak a 10 hektár feletti megművelhető földterületet államosítják, de ebbe beleértették az erdőket is. A nagy történelmi jelentőségű egyházi intézmények esetében - kolostorok, egyházi hatóságok - 30 hektár megművelhető földterület, valamint ugyancsak 30 hektár erdő meghagyását helyezték kilátásba. A törvény 3. szakaszának értelmében kisajátított földterületek mellett az agrárreform és a betelepítés földalapjába kerültek még a következő földterületek: > a Német Birodalom és a német állampolgárok földterületei, amelyeket az AVNOJ 1944. november 21-ei határozata alapján koboztak el, > a háborús bűnössé, illetve népellenséggé minősített személyek bíróság által elkobzott földterületei, > az állami tulajdonból a földosztásra kiválasztott földterületek. A földalapba - elméletileg - nem kerültek bele azok a földterületek, amelyeket az állami birtokoknak, a népjóléti vagy tudományos intézmények részére, valamint a hadsereg számára különítettek el. A törvény másik sarkalatos pontja a földosztás volt: a 12. szakasz értelmében a földalapból földhöz juttatták a föld nélküli, de a mezőgazdaságban tevékenykedő személyeket - napszámosokat -, valamint azokat a földműveseket, akiknek nincs elegendő mennyiségű földjük. A törvény 16. szakasza kimondta, hogy a földosztás során előnyt élveztek: > a földnélküliek, > azok a földművesek, akiknek nem volt elég földjük és a partizánegységek, illetve a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg harcosai voltak: az idősebb korúak és az önkéntesek előnyt élveztek; > a népfelszabadító háború, valamint a korábbi- az 1912 és 1918 között, valamint 1941 áprilisában folyatott - háborúk rokkantjai, > az elesett harcosok és a fasiszta terror áldozatainak családjai. 97 Zakón o agrarnoj reformi i unutrasnjoj kolonizaciji. Sluzbeni glasnik NRS, 1945. 39. sz.; 1946.4. sz. 51
