A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - II. A választójog korlátozása Jugoszláviában az 1945-ben megtartott alkotmányozó nemzetgyűlés kapcsán
A kommunista hatalom - különösen a Vajdaságban - megritkította azon választók számát, akik - potenciálisan - a polgári opcióra adhatták volna le voksukat. Ebből is látszik, hogy a választások végeredményét nem bízták a véletlenre. Hiszen: > a Vörös Hadsereg elől menekülve a jugoszláv területet 1944 őszén - a becslések szerint - 150 000 német és 40 000 magyar hagyta el, > az itt maradt németeket 1944 őszén táborokba internálták megvonva tőlük az összes polgári jogot, > a Bácskából a magyar honvédségbe bevonultatott és hadifogságba került férfiak zöme még nem térhetett haza, de választójoggal különben sem rendelkezhetett volna a meghozott törvény értelmében, > a választói névjegyzékről szóló törvény - a korabeli jugoszláv adatok szerint - legalább 200 000 választópolgártól vonta meg ezt a jogot. Ez az adat azonban korántsem fedi a valóságot, valószínűleg sokkal nagyobb számról volt szó. A törvényben elméletileg létezett jogorvoslat a megvont választójog visszaszerzésére. A fellebbezések ügyében - másodfokon - a járásbíróságok voltak illetékesek. A bíróságnak mérlegelnie kellett, hogy a benyújtott bizonyítékok alapján hogyan döntsön: jóváhagyja-e a bizottság döntését, vagy visszaadja-e a választójogot. Vizsgáljunk meg néhány példát a választójog megvonásával kapcsolatosan a Zentai Járásbíróságnál folytatott eljárások korabeli irataiból. A bírósági iratokból kitűnik, hogy azokra a bűnökre vonatkozó bizonyítékok, amelyek alapján megvonták a választójogot, általában „megcáfolhatatlanok” voltak. Jó példa erre a horgosi eset, ahol számos polgártól vonták meg a választójogot ugyanazzal a magyarázattal: 1941. április 7-én résztvevői voltak a Gazdakörben megtartott gyűlésnek, ahol arról döntöttek, hogy a településen a rendfenntartás céljából megszervezik a nemzetőrséget. Bizonyítékul a Szegedi Új Nemzedék című napilap 1942. április 12-ei számát csatolták, melyben részletesen leírják az 1941-es horgosi eseményeket.32 A tudósítás szerint az inkriminált gyűlésen a horgosi tűzoltók testületileg részt vettek. A horgosiak védekezésükben azt állították, hogy a cikk szerzője és az 1941. áprilisi összejövetel szervezője Fodor Gellert - korábbi jugoszláv parlamenti képviselő - volt, aki ellenlábasaival szemben ezzel akart magának nagyobb tekintélyt kivívni a faluban és a magyar hatóságok előtt. Az eset érdekessége, hogy a lapban felsorolt állítólagos nemzetőrök közül - az eddigi kutatások szerint - az 1944 őszén elkövetett megtorlásokban csupán egyetlen személy vesztette életét, és a későbbiek során a hadbíróság ezért a cselekményért Horgosról senkit sem vont büntetőeljárás alá. Azonban amikor a választójog megvonásáról volt szó, szinte mindenkitől megvonták azt, akinek a neve az újságban szerepelt. 32 TLZ, F. 127 Zentai Járásbíróság. Vp. 1435/1945 - Németh Ferenc horgosi lakos választójogának megvonási ügye. Csatolva a Szegedi Új Nemzedék XXIV. évf. 82. számának egy példánya. 37
