A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
A. Sajti Enikő: A magyar vagyonok kisajátítása, államosítása Jugoszláviában 1945 után
pedig a horvát Általános Hitelbanknál jegyzett 13 000 db részvényének elkobzását jelentette be.345 Amikor a magyar delegáció kérte, hogy a jugoszláv küldöttség továbbítsa kormánya felé azt a magyar kívánságot, hogy oldják fel az információ tilalmát, Ribar határozottan visszautasította mondván, ezt „a magyar kívánságot nem áll módjában kormányához továbbítani”.346 A magyar küldöttség aggályosnak tartotta annak a jugoszláv kérésnek a teljesítését is, hogy a magyar kormány vállaljon garanciát arra, hogy minden általuk felvetett követelést hat hónapon belül teljesítsenek, illetve a más pénznemekben keletkezett követeléseket a Magyar Nemzeti Banknak a kötelezettség keletkezésének napján az illető valutára érvényben volt árfolyamon számoljanak el. Magyarország egyébként, érveltek, a pengő valorizációja tekintetében eddig még egyetlen külföldi viszonylatban sem vállalt általános kötelezettséget, másrészt a magyar adósságok valorizációja „súlyos pozíciófeladást” jelentene, így a Jugoszláviával fennálló magyar követelések fontos kategóriái maradnának ki a rendezésből. Arról nem is szólva, érvelt Valló József a Gazdasági Főtanács számára készített feljegyzésében, hogy Belgrád a két ország közötti elszámolást „a Magyarországgal kötött békeszerződés rendelkezései jövő alkalmazásának bármilyen sérelme nélkül” kívánja rendezni. Ez, olvashatjuk feljegyzésében, „azt a veszélyt rejti magába, hogy a jugoszláv kormány a belgrádi Nemzeti Bankban összpontosítandó összes magyar követeléseket a békeszerződés 29. §-ra hivatkozva lefoglalja”. A magyar vagyonok ilyen címen történő lefoglalása, mint látni fogjuk, nemcsak lehetséges veszély volt, de hamarosan be is következett. A békeszerződés említett pontja ugyanis kimondta: „A Szövetséges és Társult hatalmak mindegyikének jogában áll lefoglalni, visszatartani, felszámolni vagy bármi más intézkedés alá vonni mindazokat a javakat, jogokat és érdekeket, amelyek a jelen Szerződés életbelépésének idején saját területén vannak és Magyarország vagy magyar állampolgárok tulajdonai és az ilyen javakat vagy azoknak jövedelmét tetszés szerint felhasználni azoknak az igényeknek határain belül, amelyek a maga és állampolgárai részéről Magyarországgal vagy magyar állampolgárokkal fennállnak, ideértve a pénzköveteléseket, kivéve mégis azokat az igényeket, amelyek a jelen szerződés más cikkei értelmében kielégítést nyertek. Mindazokat a magyar javakat vagy az ilyenekből származó jövedelmet, amelyek ezeknek az igényeknek összegét meghaladják, vissza kell adni.”347 A jugoszláv delegáció sürgetése ellenére a magyar kormány tartotta magát ahhoz az álláspontjához, hogy csak az összes magánjogi kötelezettségek egyidejű teljesítése jöhet szóba, és a pengőkövetelések valorizációjára a magyar delegáció nem vállalhat kötelezettséget. S bár a tárgyalások során konkrét számok egyik oldal részéről sem hangoztak el, a pénzügyminisztérium belső használatra a Magyar Nemzeti Bankkal elkészíttette az 1945. január 20-a előtti követelések és tartozások megközelítő egyen345 MOL PM XIX -L-1 -o-szn.-1948. 31. doboz. 346 MOL KÜM XIX-J-1-k -Jugoszlávia- 23/g.- 42 397/4-1948. 39. doboz. 347 1000 év törvényei. 1947. évi XVIII. törvény a Parisban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában [online]. http://www.l000ev.hu/index.php?a=3¶m=8265 [2012. 09.27.] 147
