A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
A. Sajti Enikő: A magyar vagyonok kisajátítása, államosítása Jugoszláviában 1945 után
később kijelölendő bizottság tagjaival „informatív jellegű” tárgyalásokat folytasson az időközben Magyarországra érkezett, Milan Ribar jugoszláv pénzügyminisztériumi osztályfőnök vezette jugoszláv delegációval.342 A Gazdasági Főtanács már a tárgyalások során pontosította a magyar delegáció felhatalmazását. Mint az ezzel kapcsolatos 1948. február 17-ei határozatban olvashatjuk: „A Gazdasági Főtanács felhatalmazza a magyar pénzügyi delegációt, hogy a Magyarország és Jugoszlávia között fennálló, 1945. január 20-a előtt keletkezett, illetőleg az 1945. január 20-a előtt Jugoszláviában volt magyar javak tulajdonából folyó magánjogi követelések bejelentésére és összeg- szerűségének megállapítására (kiemelés tőlem - S. E.) vonatkozóan a tárgyalásokat a jugoszláv delegációval folytassa.”343 Már a tárgyalások kezdetén kiderült, hogy a jugoszláv delegáció álláspontja több ponton is elfogadhatatlan a magyar fél számára. Ilyen volt például a tárgyalandó kérdések köre. Annak ellenére, hogy korábban, az 1946 decemberében Belgrádban folytatott tárgyalásokon a két kormány abban állapodott meg, hogy a háború alatt keletkezett összes kölcsönös pénzügyi természetű kötelezettség rendezéséről fognak tárgyalni, ráadásul hat hónapon belül, most kizárólag egyes, általuk konkrétan felsorolt magánjogi követelésekről voltak csak hajlandók tárgyalásokba bocsátkozni. A jugoszláv „önkényes takszáció” elfogadásának következménye Valló szerint az lenne, hogy „az egyenleg minden most rendezésre kerülő számottevő követeléskategóriában Magyarországra nézve passzív volna”. Példaként említette, hogy míg pénzintézeti vonalon csak a „folyó bankügyletekből” keletkezett követeléseket lennének hajlandók megtárgyalni, mivel ebben a vonatkozásban a magyar követelés jóval meghaladja a jugoszlávokét, addig biztosítóintézeti vonalon nemcsak a biztosítási ügyletekből, hanem a biztosítási állományok átvételéből származó követelések rendezéséhez is ragaszkodnának a jugoszlávok, mivel ebben a vonatkozásban az egyenleg magyar vonatkozásban passzív.344 Külön gondot okozott a magyar küldöttség számára az is, hogy Ribar határozottan elutasította az 1945. január 20-a előtt Jugoszlávia területén volt magyar vagyon kisajátításából fakadó kérdések napirendre tűzését, mivel ebben az esetben Magyarország számára „jelentékeny aktívaegyenleg” keletkezne. E kérdés megvitatását a magyar fél sem forszírozta túlságosan, egyrészt azért, mivel Belgrádtól a magyar vagyonokról eddig semmiféle megbízható adatot nem tudtak beszerezni, s egyelőre a vonatkozó magyar összeírások is részlegesek voltak. A pénzügyminisztérium külföldi károsultak ügyosztályára 1948. február elejéig, mivel a bejelentés nem volt kötelező, mindössze 575 kárbejelentés érkezett. Közülük 353 bejelentés elsősorban bizonyos árukészletek, háziállatok, üzleti berendezések és háztartási felszerelések elkobzására vonatkozott, de 3820 kát. hold föld, 234 lakóház, 462 lakás és 53 különböző értékű ipari üzem elkobzásáról is tudomást szereztek. Michaels Károly például zombori szállodájának, Fenyvesi Aladár újvidéki gyárának, Brenner Ferenc 342 1948. január 27-én a minisztertanács csak a delegáció vezetőjét, dr. Szigeti Gyula miniszteri osztály- főnököt, valamint dr. Valló Józsefet, a pénzügyminisztérium IV. b osztályának tanácsosát nevezte ki. Ezután a Gazdasági Főtanács még öt taggal, egy-egy pénzügyminisztériumi, külügyminisztériumi, iparügyi minisztériumi és a Nemzeti Bankot képviselő szakértővel egészítette ki a magyar delegációt. MOL KÜM XlX-J-l-k-Jugoszlávia- 23/g.- 42 397/4-1948. 39. doboz. 343 Uo. 344 Uo. 146
