A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - XI. A jugoszláv gazdaság fejlődése 1947 és 1952 között: a termelő parasztszövetkezetektől a földműves-szövetkezetekig
> a termelő parasztszövetkezet megszűnik, ha egyesítik a meglévő földművesszövetkezettel, átszervezik másféle szövetkezetté vagy pedig felszámolják: ilyen esetben vagyonát - ami a szövetkezet tagjainak bevitt föld, épület és felszerelés visszajuttatását követően maradt - a meglévő földművesszövetkezetnek engedik át. A rendelet egyes problémás, aktuális kérdéseit a vajdasági magyarság napilapja már 1953. május 31-én így boncolgatta: „A szövetkezetek átszervezése és a szerződések megkötése minden nagyobb akadály nélkül folyik. Itt-ott azonban felmerülnek egyes kérdések, amelyek részben hátráltatják ezt a munkát. A társadalombiztosító intézetek eddigi álláspontja például kihat a szociális kérdések megoldására. A szövetkezetek nem köthetnek szerződést a társadalombiztosító intézetekkel olyan juttatásokra, amelyeket a közgyűléseken leszögeztek. A szövetkezetek leginkább orvosi segély és némi juttatást irányoznak elő sérülés alkalmával. De van olyan szövetkezet - nem is egy - főleg az óbecsei járásban, amely részben biztosítaná az öregségi nyugdíjat, a gyermekpótlékot, és egyéb juttatásokat is. A Társadalombiztosító Intézet útján bonyolíthatnák le mindezt, ha az intézetnek volna erre vonatkozó utasítása. Ezért minél előbb kellene egy ilyen utasítást készíteni, hogy minden társadalombiztosító intézet segítséget nyújtson ezen a téren a szövetkezeteknek. Úgyszólván már mindenfelé működnek a vagyoni viszonyt rendező bizottságok. Ezeknek a bizottságoknak is néha igen bonyolult kérdéseket kell megoldaniuk, mégpedig olyanokat, amelyek nincsenek benne az utasításban. Például mi legyen azokkal a kilépő tagokkal, akik betegek, öregek, és nem dolgoztak a szövetkezetben, részben szociális alapot, részben pedig földjáradékot kaptak. Viseljék-e ezek is az adósságot, ha ki akarnak lépni? Tudomásunk szerint a napokban megjelenő szerbiai szövetkezeti utasítás ezt a kérdést is rendezi. Nagy vita folyik még a földnélküliek házi majorsága körül. Mind az óbecsei, mind pedig a topolyai járásban vannak szövetkezetek, amelyek nagy földterületeket juttatnak a földnélkülieknek házi majorság címén. A péterrévei Jedinstvo szövetkezetben egy család egy-két holdnyi házi majorságot élvez. Az utóbbi időben nemcsak egyes földes tagoknál, hanem a földnélkülieknél is néhol azt tapasztalni, hogy a házi majorságot akarják berendezni piaci termelésre, a szövetkezettől pedig természetben számítják felvenni munkájuk értékét. Ez az irányzat helytelen. A földbérlettel is sokat foglalkoznak a földnélküliek a vitákon a szerződéskötés alkalmával, s a legtöbb szövetkezetben olyan álláspontra helyezkedtek, hogy a házi majorságért olyan bérletet fizessenek, mint a szövetkezet fizet a földeseknek. Ilyen megegyezés esetén a szövetkezet az adó, és az akkumuláció összegét is - a házi majorság földje után - a földdel együtt átadja a illető szövetkezeti tagnak. 117
