A. Sajti Enikő – Juhász József – Molnár Tibor: A titói rendszer megszilárdulása a Tisza mentén 1945–1955 - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 4. (Zenta - Szeged, 2013)
Molnár Tibor: A titói Jugoszlávia első 10 éve a Tisza mentén - XI. A jugoszláv gazdaság fejlődése 1947 és 1952 között: a termelő parasztszövetkezetektől a földműves-szövetkezetekig
A jugoszláv vezetésnek politikai választ is adnia kellett a Szovjetunióval való szakításra: választási lehetőséget felmutatni a szovjet mintájú központosított bürokrata rendszerrel - „államkapitalizmussal” - szemben, illetve felvázolni a szocializmus építésének a saját körülményekhez igazodó - saját tapasztalatokon alapuló - jugoszláv útját. Ennek eredményeként a JKP egyik vezető ideológusa és gazdasági szakértője, Boris Kidric282 - aki egyébként az ötéves terv egyik „megálmodója” volt -, valamint Edvard Kardelj283 és Milovan Dilas284 óvatos javaslatot tettek a szocialista munkásönigazgatás bevezetésére. Az új elméletet a JKP KB egyes tagjai - köztük Tito is - kétkedéssel fogadták. A szocialista önigazgatás jelmondata a „gyárakat a munkások kezébe” volt, lényege pedig az, hogy a termelők a munkástanácsokon keresztül - melyeknek tagjait közvetlenül választották meg - részt vegyenek a gyárak, vállalatok irányításában, így a dolgozók azt a - valójában hamis - látszatot érzékelték, hogy saját sorsukról dönthetnek. Hogy nem így volt, és hogy lényegében bohózat az egész, az később már sokak számára világossá vált. Az első munkástanácsot a horvátországi Split melletti Solinban választották meg 1949. december 31-én. Az elmélet szerint az önigazgatásnak - belátható időn belül - a jugoszláv társadalom minden szegletét ki kellett töltenie. Ennek jegyében 1952-ben meg meghozták a népbizottságokról szóló általános törvényt,285 amely az önigazgatás elemeinek beépítését irányozta elő a néphatalmi szervekbe. A JKP 1952. november 2-a és 7-e között tartotta meg VI. kongresszusát Zágrábban, melyen az önigazgatás bevezetését a szocialista társadalmi viszonyok építésének döntő mozzanataként értékelték. Az új helyzetben a JKP-nak immáron a munkásosztály „élcsapatává” kellett válnia - ennek szellemében a párt nevét Jugoszláv Kommunista Szövetségre változtatták. A falu és a mezőgazdaság szocialista átalakításában, a kollektivizálás során a rezsim nem ódzkodott a kényszerítő eszközök alkalmazásától sem, ami miatt a párt tekintélye a parasztság körében jelentősen csorbult. Szövetségi szinten 1949 júniusában meghozták a földműves-szövetkezetekről szóló általános törvényt.286 A törvény 51. szakasza értelmében az általános mezőgazdasági szövetkezetekbe tömörülnek a termelő parasztok azért, hogy előremozdítsák a mezőgazdasági termelést és más gazdasági tevékenységeket, hogy megszervezzék a termelést a szövetkezeti birtokon, valamint a mezőgazdasági termények értékesítése és az ipari termékek beszerzése céljából. A termelő parasztszövetkezet feladatkörét a törvény 61. szakasza határozta meg, miszerint „...a termelő parasztszövetkezetben a parasztok társítják termőföldjüket és eszközeiket a közös mezőgazdasági termelés érdekében, amelyet közös munkával valósítanak meg, a díjazás pedig a munkában való részvétel alapján történik”. 282 Kidric, Boris (1912-1953) szlovén nemzetiségű jugoszláv forradalmár, politikus. 283 Kardelj, Edvard (1910-1979) szlovén nemzetiségű jugoszláv forradalmár, politikus. 284 Dilas, Milovan (1911-1995) montenegrói nemzetiségű jugoszláv forradalmár, politikus - később az egyik legismertebb jugoszláv disszidens. 285 Opsti zakón o narodnim odborima. Sluzbeni list FNR/, 1952. 22. sz. 286 Osnovni zakón o zemljoradnickim zadrugama. Sluzbeni list FNR], 1949. 49. sz. 115
