Urednik Fodor István: Fondjegyzék a Bánát, Bácska és Baranya katonai közigazgatása tanulmányozásához - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 2. (Zenta - Szeged, 2012)
Bánát, Bácska és Baranya katonai közigazgatása 1944–1945-ben
- a Zombori Katonai Térségparancsnokság területén Zomborban, Hódságon és Apatinban;- az Óbecsei Katonai Térségparancsnokság területén Óbecsén, Zsablyán és Kúlán;- a Dárdai Katonai Térségparancsnokság területén Dárdán és Batinán. A Bánáti Katonai Körzetben városparancsnokságok alakultak:- a Nagybecskereki Katonai Térségparancsnokság területén Nagybecskereken, Törökbecsén, Perlaszon és Szerbcsernyén;- a Nagykikindai Katonai Térségparancsnokság területén Nagykikindán;- a Pan csóvái Katonai Térségparancsnokság területén Pancsován, Torontálalmáson (Jabuka) és Kevevárán (Kovin);- a Verseci Katonai Térségparancsnokság területén Versecen, Fehértemplomon, Mariolánán (Plandiste) és Zichyfalván (Uljma). A városparancsnokságok a hozzájuk tartozó településeken-falvakban katonai állomásokat hoztak létre. A többségében délszláv lakosságú falvakban - akárcsak a városokban - a katonai állomások szorosan együttműködtek az ott már megalakult, helyi népfelszabadító bizottságokkal. A többségükben nemzeti kisebbségek által lakott falvakban, mint azt már említettük, nem alakultak népfelszabadító bizottságok, ezekben a hatalmat a katonai szerv gyakorolta. A katonai közigazgatás bevezetésével a városokban, településeken megalakult helyi fegyveres alakulatokat - milíciákat, faluőrségeket - „népőrség” elnevezés alatt reguláris katonai egységekké minősítették. A helyi népőrséget, amelynek élén a népőrség parancsnoka állt, közvetlenül a helyileg illetékes katonai parancsnokság alá rendelték, és annak fegyveres végrehajtó szerve volt: A népőrség legfontosabb feladata a közrend, az állami vagyon és a fontos létesítmények őrzése volt, ezenkívül letartóztatásokat foganatosíthatott, de ellátta a munkaszolgálatos alakulatok és az internálótáborok őrzését is. A népőrség alakulatainak telepítésekor szigorúan ügyeltek arra, hogy tagjai ne azon a településen teljesítsenek szolgálatot, ahonnan származtak - ez fokozottan vonatkozott a népőrség parancsnokaira. A zömében délszláv lakosságú falvakban szakasznyi, a kisebbségek lakta falvakban századnyi népőrségi alakulat állomásozott. A városparancsnokságoknak zászlóalj erősségű népőrségi alakulat állt rendelkezésükre, amelynek keretében készenléti századot állomásoztattak a sürgős intézkedések végrehajtására. A katonai közigazgatás működésében két időszakot különböztethetünk meg. Az első időszak 1944 októberét és novemberét foglalta magában, és a nemzeti kisebbségekkel - különösen a németekkel és a magyarokkal - szembeni radikális fellépés időszaka volt. A magyarokkal szemben - tekintet nélkül arra, hogy kollaboránsok voltak-e vagy sem - a németekhez hasonlóan léptek fel: erre az időszakra tehetők a bírósági ítélet nélküli gyilkosságok, a letartóztatások, a házkutatásokkal összekapcsolt razziák, a rádiókészülékek elkobzása, az internálások, a munkaszolgálatos alakulatok létrehozása. Ez az időszak a délvidéki/vajdasági magyarság teljes jogfosztottságának
