Urednik Fodor István: Fondjegyzék a Bánát, Bácska és Baranya katonai közigazgatása tanulmányozásához - A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai 2. (Zenta - Szeged, 2012)
Bánát, Bácska és Baranya katonai közigazgatása 1944–1945-ben - A vajdasági közlevéltárak hálózata
periódusa, amikor a regnáló hatalom e népcsoport létezésének létjogosultságát is megkérdőjelezte. A hadi helyzet diktálta változás viszont már 1944. november 23-át követően tapasztalható volt, amikor a népfelszabadító hadsereg főparancsnoksága döntött arról, hogy Topolyán megkezdődik a Petőfi brigád szervezése, amit kezdetben magyar nemzetiségű önkéntesekből kívántak felállítani. A magyarság diszkriminálása azonban nem kedvezett a célnak, hogy minél több magyar önkéntes lépjen a népfelszabadító hadseregbe. Ezért a katonai közigazgatás parancsnoksága által 1944. december 1-jén kibocsátott körlevélben leszögezték, hogy helytelenül viszonyultak a magyarokhoz, ők is egyenrangú polgárai az országnak, kivéve azokat, akik háborús bűncselekményeket követtek el. Ennek értelmében a magyarok számára létesített internálótáborokat fel kell oszlatni, és a magyarok is felvehetők a hadseregbe. A gyakorlat azonban, mint tudjuk, nem volt teljesen összhangban e kijelentésekkel. A legfelsőbb jugoszláv vezetés álláspontja szerint 1945 januárjának végére megszűntek azok a körülmények, amelyek a katonai közigazgatás bevezetését szükségessé tették Bánát, Bácska és Baranya területén. A sikeres hadműveletek következtében a frontvonal távolra került a térségtől, a Vörös Hadsereg alakulatai elhagyták az országot, a népfelszabadító bizottságok szakmailag megerősödtek és munkájuk megbízhatónak ítélt politikai alapra helyeződött. Megszerveződtek a kommunista pártszervezetek, megalakultak a baloldali tömegszervezetek (egységfront, antifasiszta nőfront), a közbiztonság megszilárdult. A háborús bűnösnek minősített személyeket táborokba internálták és eljárás alá vonták, a gazdaság - a lehetőségekhez képest - működni kezdett, a szükséges mező- gazdasági munkákat elvégezték, a lakosság alapvető ellátását megszervezték. Ennek következtében Tito 1945. január 27-én kelt parancsa értelmében Bánát, Bácska és Baranya területén bevezetett katonai közigazgatást február 15-ével megszüntették. A VAJDASÁGI KÖZLEVÉLTÁRAK HÁLÓZATA1 A vajdasági közlevéltárak rendszerének alapjait a Vajdaság Autonóm Tartomány Népképviselőházának Főbizottsága vetette meg 1946 novemberében kelt határozatával. E szerint kilenc vajdasági városban „tudományos intézmények” kialakításába kezdtek. Az intézmények feladata a régi tárgyak, könyvek, levéltári és irattári anyag, valamint a műemlékek védelme volt. Hamarosan bebizonyosodott, hogy ebben a szervezési formában az intézmények nem hatékonyak. Elsőként a múzeumok önállósultak, majd 1952-vel bezárólag megalakultak az önálló községközi állami levéltárak is. Azóta nyilvános regionális levéltár működik Péterváradon, Mitrovicán, Fehértemplomon (Versecen kezdte meg a tevékenységét), Pancsován, Nagybecskereken, Nagykikindán, Zentán (óbecsei fiókkal), Szabadkán és Zomborban. A tartományi jelentőségű iratképző szervek anyagát Újvidéken gyűjti be a Vajdasági Levéltár, amely a regionális levéltárak szakmai felügyeletét is ellátja. 1 Fodor István, a Családtörténeti kutatás határon innen és túl (Veszprém, 2009, Veszprém Megyei Levéltár) című nemzetközi konferenciakötetben megjelent munkája nyomán. 12
