Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
64 Ezer évig híztak rajtunk Az urak, Most rajtok a mi kutyáink Hízzanak! Vasvillára velők, aztán Szemétre, Ott egyék a kutyák őket Ebédre!... Hanem még se!... atyafiak, Megálljunk! Petőfi szerint tehát mégsem kell erőszak. Hogy miért nem, azt ugyanitt, a Dicsőséges nagyurak című versében egyértelműen leírja: Hogy az isten gyönyörködve Nézzen ránk, S örömében mindenható Kezével Fejeinkre örök áldást Tetézzen. Mennyire más ez, mint a francia mentalitás és szellem! Figyelemre méltónak tartom ezt a verset, és nem csak az első versszakát, de minden sorát. És egy másik fontos vers: Petőfi 1848. március 15-e után két héttel A királyokhoz címmel verset írt,17 melyet így zárt: Nem lázítok, mert nincs erre szükség, Mért ráznám meg erőszakosan Azt a fát, amelynek a gyümölcse Már túlérve, rothadásba’ van? Ha megérik a gyümölcs, fájárul Magátul a földre hull alá... Petőfi az Akasszátok föl a királyokat című versét 1848 decemberében, a honvédő háború kellős közepén írta, akkor, amikor már a magyart ölték a saját hazájában. Az 1848. március 15-én elszavalt Nemzeti dal című versében nem találok semmilyen ún. „osztályharcos" gondolatot. Petőfi a magyarok istenére esküdött e napon több ezer emberrel együtt, hogy rabok tovább nem lesznek, és áprilisban A magyarok istene című versében is azt bizonygatta, hogy él a magyarok istene, és ő védelmez minket már ezer éve.18 És még egy megjegyzés: Petőfi március 15-e éjjelén nem azt írta naplójába, hogy ma született a népszabadság, hanem azt, hogy: „Ma született a magyar szabadság". Tehát nem polgárháborúra buzdít, és itt nem „osztályharcról" van szó. 17 Petőfi i. m. 897. 18 Petőfi i. m. 909.
