Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
50 A „művkoll" 1932-33. évi második előadássorozatának 1933 januárja és májusa között megrendezett második ciklusában Radnóti is tartott előadást. Ennek a sorozatnak a menetrendje a következő volt. Január 29-én Ortutay Gyula ( A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban), február 5-én Hont Ferenc (Korunk színháza), február 12- én Erdei Ferenc (A parasztművészetről), február 19-én Radnóti Miklós (Az új magyar költészet és irodalmi problémák), április 2-án Bálint Sándor (Szeged a magyar kultúrtörténetben), április 22-én Berczeli Anzelm Károly (Az újjászülető dráma), május 21-én Széli István (Társadalom és szerelem) referátumát hallgathatták az érdeklődők. Radnóti előadása tehát február 19-én volt, mégpedig este hat órakor a szegedi egyetem központi épületében a második emeleti 3. számú tanteremben. A szöveg szerkesztett formában nem maradt fönn, csak vázlatosan, amit Baróti Dezső adott közre.17 Arról, hogy mit mondott a költő, a Délmagyarország című lap 1933. február 21-i számában számolt be. A tudósítást Péter László közölte. „Rámutatott azokra az összefüggésekre, amelyek az irodalom és az ezt kitermelő társadalom között vannak, és kereste annak okait, hogy a mai közönség miért áll távol a művészettől, de különösen a lírától? S a feleletet szociális és gazdasági okokban találta meg. Vannak írók, akik teljesen kiszolgáltatják magukat az átlagközönség ízlésének, és szórakoztató árucikké süllyesztik az irodalmat. Azok az írók pedig, akik a mai, átalakuló, tehát megnyilvánulásaiban sokszor zavaros kor lelkét fejezik ki, sokszor a közönség idegenkedésével találkoznak. Áttekinthető és világos képet adott az új magyar költőkről és ezeknek törekvéseiről. Az új magyar költészet szoros kapcsolatban áll a mai élettel és ennek problémáival, és határozott világnézeti alapot keres, mely nem individualista, mint az előző korszaké volt, hanem a közösség felé fordul."18 Kétségtelen, hogy ez a tudósítás (nyilván az újságíró felületessége és érdektelensége miatt) nem sok konkrétumot árul el az előadás tartalmából. Nem tudjuk meg például - ami pedig Radnóti költői pályájának alakulása szempontjából egyáltalán nem volna mellékes -, hogy mely „új magyar költőkről" beszélt, és hogyan értelmezte „ezeknek törekvéseit". Az utolsó mondat azonban figyelmet érdemel. A közösség szerepe jelenik meg ebben a mondatban, s kimutathatóan Radnóti lírájában is a szegedi évek alatt. Nemcsak a szegedi fiatalokkal, mint sajátos intellektuális közösséggel és a helyi munkásmozgalommal került kapcsolatba itt Radnóti, de a „művkoll" falujárásai és szociográfiai, társadalomföltérképező tevékenysége nyomán megismerkedik a paraszti élettel, a hárommillió koldus Magyarországa agrárproletár- ságának és szegényparasztságának nehéz életkörülményeivel, nyomorával. Ebben az archaikusabb társadalmi rétegben pedig a tradicionális közösségérzés és összetartozás tudat jóval erősebb, mint más csoportoknál. Az ilyen jellegű vidéki szociológiai tanulmányutak eredményeként nem csoda, hogy számos probléma mögött, az irodalmi élet egyes problematikus kérdései mögött is, „szociális és gazdasági" okokat látott. 17 BARÓTI Dezső: Kortárs útlevelére. Radnóti Miklós. 1909-1944. Bp., 1977. 342-349. 18 Idézi: PÉTER LÁSZLÓ: Szőregi délutánok. írások Szegedről. Bp., 1994. 467.