Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
I. Kutatómunkánk eredményeiből
40 ülésén, a főispán rögtön azzal revolverezte a „renitens" tagot, hogy ha nem a neki tetsző döntés születik, azt azonnal meg fogja fellebbezni a belügyminiszternél. Ekkor már nyíltan szembeszálltak Thoroczkayval. Előkerültek egyéb régi sérelmek, pl. amikor „egy rendőrségi altisztnek parancsolta meg, hogy a városháza főkapuján csak úri embereket bocsássanak be", máskor „a városi kamarástól izente meg a gazdasági tanácsnoknak, hogy milyen paplant szerezzenek az ő számára", vagy „mikor a vasúti pályaháznál a város kocsijáról leszállván, a körülálló publikum hallatára, a kocsistól izente a polgármesternek, hogy vegyen már tisztességesebb lovakat". De Thoroczkay önkénye megnyilvánult a Gazdasági Egyesület élén is. Itt 200 Ft éves díjazással akarta alkalmaztatni saját főispáni írnokát „elnöki irodai munkák" végzésére, de az egyesület az összeg felét is csak nagy nehézségek árán tudta előteremteni. Mikor a közgyűlésen szembesült ezzel, Thoroczkay „oly indulatba jött, hogy az asztalra mért ökölcsapásokkal hangsúlyozta azt a kijelentését, miszerint megköveteli, hogy a mit ő kíván, az teljesíttessék" - nem kis megdöbbenést kiváltva ezzel a közgyűlésen jelenlévő egyesületi tagokból.94 Nem meglepő tehát, hogy idővel konfliktus tört ki Thoroczkay főispán, valamint a vásárhelyi szabadelvű párt frissen megválasztott elnöke, Fári Antal között is. A Szegedi Napló hasábjain ugyanis névtelen írások jelentek meg, melyek erősen bírálták a vásárhelyi főispán működését, s mivel Thoroczkay a cikkek szerzőjeként információi alapján Fárit azonosította, megszakított vele minden kapcsolatot. A pártelnök e feszültségek kapcsán a párt központi végrehajtó bizottságától kért véleményt, amely neki adott igazat. Ekkorra döbbentek rá a helyi szabadelvűek, hogy „alig lehet kilátás arra, hogy ez a főispán más útra térjen", de abban maradtak, egyelőre nyilvánosan nem terjesztik ellenérzéseiket, a főispánnak azonban a tudomására hozzák. Ez hiba volt, ugyanis Thoroczkay kiadta az információt több lapnak, amelyek már úgy ábrázolták a vásárhelyi állapotokat, hogy a szabadelvűek által vakon támogatott pártelnök személyes okokból veszett össze a főispánnal. Garzó Imre 1900. augusztus végén kijelentette, hogy a vásárhelyi szabadelvű párt „a főispántól egészen különvált, arra van utalva, hogy mintegy lidércznyomástól megszabadulva összeszedje magát, kezdjen önálló tevékenységet".95 1900. október 28-án a vásárhelyi szabadelvű párt nagygyűlést tartott, melyen az elnök ellenzéke mindenáron azt szerette volna elérni, hogy helyreálljon a párbeszéd és a munkakapcsolat a főispán és a párt között. Erre azért is volt égető szükség, mert közeledett az országgyűlési képviselőválasztás időpontja. A nagygyűlésen azonban - ahelyett, hogy megoldódtak volna - csak tovább mélyültek az ellentétek: a felszólalni óhajtó Kenéz Sándort Fári elnök először szóhoz sem akarta engedni, majd amikor a lap- szerkesztő mégis teret kapott, az események hatására még inkább kárhoztatta Fárit - mint „a főispán és a szabadelvű párt között felmerült differencziák egyenes előidézőjét" -, felszólítva az elnöki pozíciójáról való lemondásra. Ekkor Fári hívei közbeléptek, s megakadályozták Kenéz beszédének folytatását, majd bizalmat szavaztak a pártelnök94 HMV 1900. aug. 23.; VV 1900. jan. 21. 95 HMV 1900. aug. 26.; VV 1900. aug. 2., aug. 5.
