Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
III. Könyvespolc
139 teletnek örvendő csongrádi tanárember, aki maga is a kutatása tárgyát képező iskola padjait koptatta. Az (akkor még) külterületi iskola tanulójából vált a város megbecsült tanárává, polgárává és a helyi történeti értékek kutatójává, feldolgozójává. Kutatásait a Csongrádi Levéltárban végezte. A 2000-es évek elején újonnan megépült Csongrádi Levéltár a rendezetten tárolt levéltári anyagokkal és kulturált kutatóhely- lyel nagy segítség a megelőző korok, a közel- és a régmúlt kutatását választó, szakdolgozatírók, kutatók és érdeklődők számára. Gát László összegyűjtött minden adatot, ami a huszadik század húszas éveitől kezdődően fellelhető a klebelsbergi Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumból (VKM) kiinduló iskola és oktatási reformmal kapcsolatban, ami Csongrád város közösségét érintette. Precízen a legapróbb rendelkezésre álló részlet-adatokat is feldogozta az iskola létrejöttével és annak fél évszázados működésével kapcsolatban. Az érdeklődő olvasó számára fontos, sokszor részletkérdésnek tűnő adatokból pontos képet kaphatunk az iskola tanulóinak társadalmi helyzetéről, tanulmányi munkájáról, életkörülményeikről, de az iskola megépítésének nem egyszerű történetéről és az iskolában dolgozó pedagógusok, többnyire házaspárok életéről is. A szerző kiemelt a dr. Nagy Sándor kir. s. tanfelügyelő egyik váratlan látogatása alkalmából keletkezett jegyzőkönyvből egy megjegyzést. Ezt én is szeretném idézni, és ezzel felhívni az érdeklődő olvasók, mai gyakorló pedagógusok figyelmét a tanulmányra és az akkori szakfelügyelői tanácsra, megállapításra: „Azok a tanerők, akik türelmetlenek a felelet kivárásában, siettetik a tanulókat, előre mondják a helyes felelet kezdőszavait, ... feleslegesen közbeszólnak, azokat kéri, hogy ezt a rossz szokásukat figyeljék meg és szokjanak le róla." Érdekes fejezete az elemzésnek, amelyben már az 1950-es évek elején az egyébként paraszti, polgári, nemesi származású pedagógusok felajánlásokat tesznek a „kommunista" nevelés eredményeinek, Sztálin életének megismertetésére és a hatékony burgonyatermesztés növelésének érdekében az egyébként általános iskolai, nevelési célok mellett a „munkafelajánlási mozgalom" bővítésére. Gát László mintegy ötven évet felölelő gyűjtése, elemzése fontos adalék napjaink közoktatási problémáinak feltárásához, de bizonyosan történelmi múltunk megismeréséhez is. Bemutatja, hogyan alkalmazkodott időről időre a demográfiai igényekhez az iskolarendszer, hogyan igyekszik a kutatásban bemutatott rendszer tisztes megélhetést, „életpálya modellt" felrajzolni, biztosítani pedagógusainak. S természetesen hű képet rajzol arról, hogy a döntési, majd a végrehajtó mechanizmusok akkor sem működtek zökkenőmentesen Magyarországon. A helyszínt, a családokat, az akkori diákokat, a helyi körülményeket ismerők számára hasznos, sőt élvezetes olvasmány a rengeteg száraznak látszó adatot feldolgozó tanulmány, de ismeretlenek is haszonnal forgathatják, akár okulásképpen is.5 NEMESKÉRI-ORBÁN ISTVÁN 5 Megjelent a Könyv, könyvtár, könyvtáros 2013. évi márciusi számában
