Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
III. Könyvespolc
128 Gondolatok a Honismeret Csongrád megyében (1969-2011) kötetről 1. A kötet gondolata 2010 januárjában született meg, amikor az országos honismereti mozgalom 50. és Csongrád Megyei Honismereti Egyesületünk létrejöttének 20. évfordulóját készültünk méltó módon megünnepelni. Ez a kötet számvetés a Csongrád megyei honismereti mozgalom négy évtizedéről, a CSMHE 20 évéről. Az országban tudomásunk szerint ilyen átfogó munka még nem készült honismereti egyesületről. E kötet célja az összegzés, a sokszínű tevékenység megörökítése, amíg még feledésbe nem merült, a honismereti munka értékeinek, tapasztalatainak átadása a következő generációknak, valamint forrásokat hagyni a jövő kutatói számára, bemutatni azokat a munkaformákat, fórumokat, intézményeket, amelyek a honismereti tevékenység fő területeit és kereteit jelentik Csongrád megyében. 2. A gyakorlati megvalósítás 16 hónap alatt sikerült a szerkesztők, Gergelyné Bodó Mária, a spiritus rectornak is tekintett Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna és a lektori teendőket, a kötet tipográfiai arculatának megformálását, a műszaki szerkesztést elvállaló dr. Kováts Dániel jóvoltából, akinek személye, tudása kötetünk minőségének garanciája lett. A kiadvány anyagi alapjainak megteremtése igazi csapatmunka volt. A szerkesztők 57 szerző, köztük ismert professzorok, muzeológusok, tanárok, levéltárosok, könyvtárosok, néprajzosok, népművelők, helytörténet-kutatók munkáját koordinálták. A kötet B/5 formátumban, 456 oldal (28.5 ív) terjedelemben, 300 példányban készült el, nagyon sok színes fotóval. A CSMHE és a Csongrád Megyei Levéltár közös kiadása, a Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből sorozat XXXIX. köteteként jelent meg 2011. május elején. A szegedi Agapé Ferences Nyomda készítette. Felelős kiadók: Blazovich László elnök és Biernacki Karol igazgató. A kezdő évszám arra utal, hogy 1969. március 20-án alakult meg Szegeden a Hazafias Népfront Csongrád megyei honismereti bizottsága, ez tehát itt a szervezett honismereti mozgalom kezdete. Ismertek természetesen e térségben neves, 18-19. századi helytörténet-kutatók, mint a szentesi Kiss Bálint (1772-1853), a makói Szirbik Miklós (1781-1853), a hódmezővásárhelyi Szeremlei Sámuel (1837-1924), a szegedi születésű Kálmány Lajos (1852-1919). Az 1920-30-as években szegedi egyetemisták indultak először dél-tiszántúli falu- és tanyajárásokra, és publikálták tapasztalataikat, mint Ortutay Gyula, Tomory Viola vagy Erdei Ferenc. Bálint Sándor 1934-ben megjelent „Néprajz és nevelés" című könyve, Tálasi István 1938-ban Hódmezővásárhelyen kiadott „Néprajz és középiskola" című tanulmánya ösztönözte a hagyományápolást. Az 1950-es években Szegváron Jaksa János tanító gyűjtése, Szentesen Pap Imre paraszti krónikái kerültek napvilágra, s az 1960-as évek elejétől a Csongrád megyei önkéntesek néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatokra indultak, majd megalakultak az első honismereti szakkörök. A rendszerváltozás után 1991. április 23-án következett be új, jelentős fordulat, amikor megalakult a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület, amely 2011. április 23-án ünnepelte 20. születésnapját. A könyvben ennek az utóbbi két évtizednek a honisme-