Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület évkönyve 2011–2012 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 41. (Szeged, 2013)
II. Hagyomány és emlékezet
114 a fogdába visznek, és megkérdezik tőle, miért kapta a büntetést, a legártatlanabb képpel feleli: „Nem akartam meginni a feketekávét". Ha valaki kitört egy ablakot, és ezt ki kellett fizetnie: „utalvány jött Magyarországból". A Magyarország szó szerepéről a katonanyelvben Tömörkény a Magyarországi című elbeszélésében bővebben foglalkozik. „A gondolata (tudniillik katonának) hazajárt... Magyarország - mindig ez volt az eszekben. Még a tréfabeszéd is a 'magyari ország' gondolatával volt kapcsolatos, ... s mindnek az volt az alapja, hogy minél többször kimondhassák, hogy: Magyarország, mert azt olyan kimondhatatlanul jó kimondani", magyarázza meg Tömörkény ezeknek tréfáknak az indítóokát. A későn, esetleg csak másnap visszaérkező patrult is Magyarországgal fogadták: „meggyütt anyátok Magyarországbul, hozott kalácsot". Ugyanezt mondják akkor is, ha kenyeret kapott a század. A hátizsákot a katona bornyúnak nevezi. A bornyúnak van lába, körme és főleg nyelve, amivel „megnyalja" nyáron az őt cipelő katona hátát. A német katonai szavakat is megmagyarosította a katonanyelv. A csapatzászlót „regemenc Fáninak" nevezi, az aermelliebert (ujjas mellény) „öröm lajbi" névvel illeti. A katona moundourból pedig a tréfás „mondtambolondnevöddrád" lesz. Az ételeknek is új neveket találnak ki. A rizskása „rajz", a kásaleves „ezerleves", mert ezer szem kása van benne. A prózai krumplistésztát „gránátmars"-nak mondja. A konzervhús pedig „pikszishús" lesz. Egyes fegyvernemeknek is más nevet adnak. Az utász „kutász", a ladikos katona „vízityúk". A különböző egységekhez tartozó katonák is tréfás gúnyneveket adnak egymásnak. így kapta a bécsi bosnyák ezred - mert piros fezt hordtak - a „pipacs ba- talion" gúnynevet. A székesfehérvári ezred a „bakonybéli betyárbanda", a 46-os ezred pedig a „szegedi bicskás testület" gúnynevet kapta a másiktól. A debreceni katona „nustyunak" nevezi a váradit, mert a román katona a kérdésekre „nu sciu" (nem tudom) szavakkal válaszolt. A katona pedig egyáltalán nem baka, hanem „vendég": „csak úgy be van híva három esztendőre vendégségbe". A katonáknak a „vendégségben" eltöltött idő alapján külön nevük van. Az újonc: suba, a regruta: csirke, az öreg katona: apám. A tartalékos kiképzésre behívott katonák nevei is a szerint változnak, hányadik kiképzésre vannak behívva. Az első „rezervista": vén harcos, öreg csatár, agg plenker. A második kiképzésen részt vett katona neve már: hős atya, öreg vendég. Az utolsó kiképzés után pedig vén szentség lesz az ember. A gúnynevek, ragadványnevek jelentős része a katonaság idejéből származik. A Német szavak a pusztán című újságcikkében Tömörkény példának hozza fel azt, egy a XVIII. század végéről való pör mind a háromszáz vádlottjának volt gúnyneve, és azok legnagyobb része a katonaságnál ragadt rá. Tömörkény elbeszéléseiben is találunk ilyen gúnyneveket. Alexander Bézső, mert sokat beszél, „Ruca" ragadványnevet kap. A káplár Maksa neve „Macska" lett. Az infanteriszt Keller pedig „Feiler" melléknevet kapott, mert a lövészeten soha sem talált a célba. A magas homlokú „dob- börhomlokú", a nagyorrú pedig „bakancstalporrú", „magazinorrú" csúfnevet kapott.
