Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Kállay Albert főispánsága (1886–1898)
ra. Vásárhelyen folytak azonban ún. belső vizsgálatok is, amelyek 1889 őszén a második adószedői hivatalnál bukkantak visszaélések, hűtlen kezelés nyomaira a városi pótadók és közmunkaváltság elszámolásainak kapcsán. Az ügyet a helyi sajtó egyenesen az Adamovics-féle botrány ikertestvérének nevezte azzal a különbséggel, hogy az 1885-ös csalássorozat az adókivető és elszámolási részleget érintette, senki sem gondolta, hogy az adószedőknél is hasonló problémák lehetnek. A vizsgálat alá került számadók (Vörös Zsigmond adószedő és Vígh Zsig- mond ellenőr) a gorzsai közmunkaváltság-hátralék címén 1876-1881 közti időszakra beszedtek ugyan 1031 Ft 40 kr-t, de azzal elszámolni nem tudtak.3'2 A polgármester októberben mindkét érintettet felfüggesztette állásától. A vizsgálat előrehaladtával mások is gyanúba keveredtek, így novemberben Kállay főispán felfüggesztette állásából az adószedőket ellenőrizni hivatott Szikszay Albert főszámvevőt is.312 313 Ez a botrány ugyan jóval kisebb volumenű volt az 1885-ben kirobbant, de még ekkor is vizsgált Adamovics-félénél, azonban a figyelem már annyira koncentrálódott ezekre az ügyekre, hogy a legapróbb visszaélés esetén azonnal ki lehetett jelenteni, hogy „városunk székháza [...] a korrupcziónak meleg ágya és erős vára”.314 1890 májusában - az ellene folytatott fegyelmi vizsgálat következtében - Vígh Zsigmond önkezével vetett véget életének.31' Az 1890. november 20-ai közgyűlésen végül Vörös Zsigmond és Vígh Zsigmond egyetemlegesen 6151 Ft 62 és fél kr kárösszegben került elmarasztalásra.316 A közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának 1891. március 18-ai ülésén Vöröst hivatal- vesztésre ítélték, Szikszay főszámvevőt ellenben pénzbüntetés mellett visszahelyezték állásába.317 Amikor Kállay főispán joggal hihette, hogy az ő korszakában újabb hasonló botrány már nem fordul elő, fél évvel a távozása előtt, 1897 legvégén ismét sikkasztástól, korrupciótól volt hangos a város. Dacára annak, hogy a felettes hatóságok időről-időre megvizsgálták külön-külön a házi- és árvapénztárakat, a sikkasztó leleményesnek bizonyult, és hosszú ideig nem kellett a lebukástól tartania. Egyszerűen az egyik pénztárból a másikba rakta át a hiányzó összegeket, ami működött is egészen addig, mígnem valahára a pénztárak együttes vizsgálatát folytatták le Baksa Lajos polgármester vezetésével december 28-án. Amint ez megtörtént, Szabó Sándor főpénztárnok azonnal lebukott 6513 Ft 19 kr elsik- kasztásával. A polgármesternek tűnt fel, hogy Szabó ugyanazokat az összegeket nyújtotta át a házipénztár vizsgálatakor, mint tette korábban, mikor az árvapénztárt ellenőrizték. Megjegyzett magának két db 1000 Ft-os bankjegyet, majd újra 312 HMV 1889. nov. 3.; VV 1889. okt. 31. 313 HMV 1889. nov. 17. 314 VV 1889. okt. 31. 315 VV 1890. máj. 8. 316 HMV 1890. nov. 30. 317 HMV 1891. márc. 22.; VV 1891. márc. 19.; MNL CSML HL Közgy. jkv. 208/1892. (06. 15.) 74
