Varsányi Attila: A hódmezővásárhelyi főispánság története 1873–1950 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 40. (Szeged, 2013)
Kállay Albert főispánsága (1886–1898)
szólásszabadsággal való visszaélés megakadályozásához szükséges intézkedésekről szóló ún. soproni átiratot fogadtatta el úgy, hogy a tanács előzetesen annak csak tudomásul vételét, a főispán megérkezése után azonban már elfogadását tárta a közgyűlés elé (itt 51:51 lett a voksok aránya, a főispán szava döntött az elfogadás irányába).244 Az indítványokat formailag ugyan Baksa polgármester terjesztette a közgyűlés elé, de Endrey Gyula szerint valójában „strómanként” tette főispáni nyomásra, ami „nem méltó Vásárhely város polgármesteréhez”.299 300 Rónayt búcsúztató vezércikkében a Vásárhely és Vidéke külön kiemelte, hogy a távozó főispán igyekezett mindig úgy alakítani a programját, hogy a törvény előírta alkalmakkor személyesen jelen tudjon lenni Hódmezővásárhelyen: „a kijelölő, bíráló választmányok, a közigazgatási bizottság ülésein és mindenütt, hol tevékenységének tér nyílt, majd mindig személyesen elnökölt”.301 Ez lett aztán az igazán gyenge pontja Kállaynak: hamarosan a kritikák kereszttüzébe került, mivel igen ritkán látott vendég volt csupán a városban, a főispáni időszakában megtartott törvényhatósági közgyűléseknek felén sem vett részt (48,4%). Ellenben erélyesebb stílusa arra kifejezetten jó volt, hogy a közgyűlések tárgysorozatait egy-két nap leforgása alatt le tudják tárgyalni, az előző főispánnál megszokottakkal ellentétben három- vagy többnapos ülésezés jóval ritkábban fordult elő: „a közgyűlés tanácskozási rendjének keretében szabad befolyást enged és biztosít a felszólalásoknak, bár megkívánja, hogy azok a tárgyra tartozók legyenek”.302 Különösen azután vált kritikussá Kállay Albert rendszeres távolléte, hogy az uralkodó - nem sokkal vásárhelyi kinevezése után, 1887. március 23-án - ideiglenes jelleggel megbízta a szabadkai városi főispáni teendőkkel is.303 „Ideiglenes” szabadkai stallumát hat éven át viselte.304 Ez volt az első eset, hogy egy vásárhelyi főispán valamelyik másik stalluma Hódmezővásárhely alá helyeződött saját hierarchiájában: Dáninak Szeged és Kecskemét, Rónaynak Csongrád megye, Kállaynak Szeged egyértelműen fontosabb volt, Szabadkát azonban e tekintetben végre megelőzte Vásárhely. A szigorú Kállay fellépése új irányokba vezette a vele kapcsolatos kommunikációt is. Ő volt az első vásárhelyi főispán, akit állandósult becenevekkel, ha úgy tetszik gúnynevekkel illettek. Szegeden még Tisza Lajos mellett a „kis Metternich” elnevezést érdemelte ki,305 míg Hódmezővásárhelyen a Vásárhely és Vidéke rendszeresen csak mikádóként306 emlegette. Bár ez utóbbi kifejezést a lap inkább a főispáni cím, nem pedig a személy szinonimájaként, kifigurázásaként 299 Uo. 221/1896. (04.08.) 300 VV 1896. ápr. 12. 301 Uo. 1886. dec. 30. 302 HMV 1887. febr. 20. 303 MNL OL BM Ein. ir. 1887—III—1396. 304 Felmentésére Id. MNL OL BM Ein. ir. 1895-111-2218. 305 Tisza Lajos és udvara i. m. 99. 306 Mikádó v. tennó: eredetileg a japán császár kínai mintát tükröző címe. 71
